|
A footballbirák dijazása
Minden a helyes kerékvágásban halad a footballsportban. Zavartalan és egységes a szövetség adminisztrációja, modern pályák állanak a rendelkezésre, páratlanul növekedik a közönség érdeklődése, az egészséges fejlődés utján vannak a csapatok –egyedül a birókérdés okoz néha kellemetlen bonyodalmat s vált ki ellentétes hangulatot a közönségből és játékosokból egyaránt. Segíteni kellene tehát a dolgokon. Tudja ezt mindenki, nemcsak azok, a kik hivatottak a labdarugás irányítására s emiatt nehéz szivvel látják, mint hamisítják meg néha a birák – akarva, akaratlanul az erőviszonyok hű alakulását, hanem tudja a közönség is, a mely ilyenkor meghasonlott hangulatban távozik a mérkőzésről. Sok eszme merült föl a biró-kérdés megoldására. Volt szó a biróküldés meghonosításáról, a birák testületének megalkotásáról, de a tervezett reformok mind elaludtak, mert nem jelentették egyuttal a helyzet gyökeres megjavítását. Most legujabban, mint radikális gyógyszer, a birói dijak fölemelése került napirendre. Azzal érvelnek a birói dij fölemelésének propagálói, hogy a magasabb dijazás ambicinálni fogja a birói kart legjobb tudásának kifejtésére, mert a rossz biráskodás az igy már nem jelentéktelen mellékjövedelem elvesztésével járna. Másrészt pedig érdemes lesz biráskodni s így a biráskodástól eddig mereven elzárkózó idősebb, tehát higgadtabb és függetlenebb sportmanek is fognak vállalni biráskodást.
Megkérdeztük a sporttársadalom több jeles szerepvivőjét, hogy mi a véleményük a birói dijak fölemeléséről és football-rovatunkban közöljük a válaszokat, a melyek megvilágítják az aktuális kérdés minden részletét. S noha a nyilatkozók tulnyomó része a birói dijak méltányos fölemelésétől reméli a biró-kérdés szanálását, mégis ellene foglalunk állást, mert féltjük tőle a football sport amatőr szellemét. Az amatőr szellem ugyani hanyatlóban van, az egyesületek vezetésében máris tulságosan kidomborodik "az üzlet" forszírozása, méltán tartunk tehát attól, hogy minden végzetes volna, a mi a kereseti szempontokat juttatná érvényre. A football-biró éppen olyan amatőr sportman mint a football-játékos, lehetetlenség tehát a birák javadalmazását emelni az amatőr jelleg érintése nélkül.
Ellenkező esetben napirendre kellene tüzni a játékosok fizetését is, mert az ő munkájuk tulajdonképpen a kereset forrása. Az az érv ugyanis, hogy a birák nagy fizikai munkát végeznek, kétszeresen áll a játékosokra, tehát elvárjuk, sőt megköveteljük a játékosoktól, hogy csakis az ambiciótól sarkalva, minden erejüket megfeszítsék, még nagyobb joggal várhatjuk azt a játékot vezető, tehát még nemesebb becsvágytól vezetett bíróktól. Hiba volna az angol példákra hivatkozni. Angliában tényleg jók dijazzák a birókat, de azt az ott jól bevált szokást sehogysem lehet a magyar viszonyokra alkalmazni. A szigetországban üzleti szellemben vezetett, s a footballt, mint kereseti forrást kultiváló részvénytársaságok sajátították ki maguknak. A professzionista csapatok tudvalevően tisztán pénzbeli haszonra dolgoznak, a biró tehát egy hasznot kereső társaságnak teljesít szolgálatokat, joggal megkövetelheti tehát, hogy fizikai megerőltetéssel járó munkáját az elért haszon nagyságához mérten honorálják. Magyar földön azonban a footballból befolyó jövedelmet kizáróan sportcélokra használhatják föl az egyesületek, mindenképpen arra kell ezért törekedniök, hogy a költségeket csökkentsék.
Elég baj, hogy vannak egyesületek, amelyek nem őrlődnek eléggé a kiadások amatőr jellege fölött. |