Feketeország

Földes Imre, kinek eddig csak a színpadról ismerte a nevét a közönség, most regénynyel próbálkozik. Nem kell nagyon sokat elolvasni a regényből, hogy rájöjjön az ember, miről van itt szó: a regényforma csak ürügy arra, hogy az Íro közölhesse velünk kíméletlen kritikáját mai közállapotainkról.

Szatirikus irányregényt akart írni, különösen a klerikálizmus ellen, a mely érvényesíti befolyását nyilvános életünk minden ügyében, közben hivatalos világunk lelkiismeretlenségét, léhaságát, korrupczióját is ostora alá veszi még egy sereg más mindenféle dolgainkat együtt.

Ez persze egyáltalában nem volna hiba, sőt mai viszonyaink között érdemszámba menne az a bátorság, a mellyel  az író fellép, ha írói erővel párosulna. A hiba ott van, hogy a regény inkább egy nagyon közepesen megírt pamflet, nincs benne írói igazság, nem tudja megeleveníteni sem az alakokat, sem a környezetüket, mindössze csak történetformába erőszakolja az antiklerikális lapok mindennapos frázisait, melyek napról-napra gondolkodás nélkül hangoztatva, elveszik, a mi igazság eredetileg volt bennük.

Nem bánnók, ha kritikája elfogult és igazságtalan volna, ha torzító tükörben mutatná be viszonyainkat, - csak volna szatírájában elmésség, sugallná a haragját meggyőződés és ne éreznék benne mindig a szenzáczióra dolgozás szándékosság. Azok az alakok, melyeket a történetben felvonultat, valamennyien papirossal vannak bélelve, a hogy mozognak, gondolkoznak, cselekszenek, az mind elárulja, hogy dróton járnak - és hogy az író vajmi kevéssé ismeri azt a társadalmi kört, a melyet olyan rikító színekkel igyekszik rajzolni.

Naivitásokat követ el, hamisan rajzol és hamis páthoszszal beszél. Ezzel aztán elvész egész súlya, nem tudunk neki hinni és nem tud kapcsolatba j lépni még azzal az olvasóval sem, a ki pedig egy nézeten volna vele és szívesen fogadná ennek a nézetnek kifejtését, ha csak valamennyire irodalmi formában és irodalmi eszközökkel volna megcsinálva. Csodálni kell, hogy egy író, a ki színpadi munkáiban ha egyebet nem, de a közönségre való hatás iránti élénk érzéket mutatott, regényben ennyire elvéti a dolgát.