Itt a háboru!

MTK kontra FTC – Üllői-ut kontra Hungária-ut.

Beadványok, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok kergetik egymást a napisajtóban. Már nem elegendő a vasárnapi sportélet, a szürke hétköznapokban is gondoskodnak a közönségről, amely igy egyszerre egy parázs veszekedés központjába csöppent. Mert tulajdonképpen a közönség körül forog a hirtelen kitört MTK-FTC háboruság. A körül a közönség körül, a mely vasárnaponkint tömött sorokban vándorol el a pályákra s a pénzén jogot vált ahhoz, hogy a tetszésének vagy nemtetszésének – mindenesetre ildomos határok között – hangot adjon. Ha azonban őszinték akarunk lenni s nyiltan akarunk rámutatni a baj eredetére, kertelés nélkül ki kell mondanunk, hogy a hevesnek igérkező viszály – a közönség zsebe körül forog.

Mi is történt tulajdonképen? A magyar labdarugó-sport egyik jelentős szerepet játszó faktora, a Magyar Testgyakorlók Köre beadvánnyal fordult az MLSz elnökségéhez s miután fölpanaszolta az MTK-MAC kupadöntőn elszenvedett állítólagos inzultusokat, megtorlást és védelmet kért a szövetségtől. Ha volt valamelyes tervszerüség a közönség egy csekély töredékének viselkedésében, jól tette az MTK, ha a szövetséghez fordult és föltárta a sportra mérhetetlenül károsan hatható elfajulás szimptomáit. Egyedül az volna hibáztatható, hogy a vizsgálatot be sem várva, azonnal a nyilvánosság elé vitte vélt sérelmét. A támadó fél tehát az MTK volt.

A támadásra egy a sporton kivül, de vele vonatkozásban álló testület, a Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaság válaszolt. Azonnal a sarkára állt és kiméletlen hangon védekezve de támadva is utasította vissza a vádat. Szemben áll tehát egymással egy sportegyesület és egy részvénytársaság s megtörtént és az üzleti életben példátlan eset, hogy egy részvénytársaság éles hangon rontott neki egy üzletfelének, amelynek pedig jövedelmének tekintélyes részét köszönheti.

Még ellenérvet sem lehet az ellen fölhozni, hogy az MTK mint erősen aktiv egyesület, részese a sportnak s a pályák igenis azért vannak, hogy a sportot szolgálják, mig ezzel ellentétben a Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaságnak noha okosan gyümölcsözteti a sportot, csakis addig van létjogosultsága, amig a sportot, tehát annak egyik részét, az MTK-t is szolgálja.
Annyira egyenes az utunk, hogy lehetetlen letérni róla, még jobbra és balra sem tekinthetünk. Egy sportegyesület és egy részvénytársaság között folyó harcban nem lehet vita kérdése, hogy melyik mellé álljunk mi is és a nagyközönség is.

Egyetlen dolog inthet csak tartózkodásra. Ha ugyanis az MTK-t nem a sportot, hanem az MTK Versenypálya Részvénytársaság érvényesülése is igy érdeke mozgatta meg. Ha tehát szintén egy részvénytársaság üdve s nem a sport szeretete lebegett szemei előtt, amikor vádat emelt. Mert sajnos lehetetlen ez elől a föltevés elől elzárkóznunk. Lehetetlenség meg nem látni, hogy a sport kezd alárendelt szerepet játszani a pályák forgalmának növelése mellett. Az Üllői-uti és a Hungária-uti pálya versengéséből egyelőre a szerencsésebb kézzel vezetett Üllői-uti pálya kerekedett felül. Nemcsak a törzsközönsége nagyobb és hűségesebb, hanem a szenzációs, a zsiros mérkőzéseket is ő kapja, részint klubok, részint az MLSz jóvoltából. Természetes, hogy ez fáj a csak olyan modernül berendezett s szintén óriási befogadó képességű Hungária uti versenypálya vezetőségének. Az is érthető, ha följajdul a másik pálya favorizálásának láttára.


De miért nem teszi ezt nyiltan, miért nem áll elő maga a panaszaival, mikor igaza van. Miért próbálkozik az MTK, mint sportegyesület kerülő utakon? Hiszen igaza van a Hungária-uti pályát birtokló részvénytársaságnak. A labdarugó sportnak létérdeke, hogy minél több és nagyobb pálya álljon rendelkezésére. Téves irányelvet követ tehát a szövetség, merőben elhibázott a politikája, ha folyton és következetesen egy pályát segélyez föl s közömbösen nézi, hogy ezalatt a másik éppen olyan jónak fölkopik az álla. Olyan letagadhatatlan igazság ez, amint nem szégyen, sőt immár kötelesség a forum előtt elmondani.

Az MLSz. az Üllői-uti pályán rendezte a közelmultban a reprezentativ mérkőzéseket, a MAC – MTK kupadöntőt, sulyos méltánytalanság volna tehát, hogy mindennek tetejében megint csak a Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaság pályáján rendezné meg az uj kupadöntőt, uj és busás jövedelemhez juttatva az amugy is dús haszonnal dolgozó részvénytársaságot. amig a szintén óriási költséggel épült Hungária-uti pálya tribünjeit fölverné a gaz.
Az MTK furcsa é jórészt indokolatlan támadása helyett, ezt kellett volna inkább elmondania. Mert hogy az egész hamis uton mozgó akció végcélja ez, tökéletesen kétségtelen.

A Hungária-uti pálya valószinüen ráfizetéssel dolgozik. Ennek a bevallása lehet kellemetlen, de mégis csak az egyetlen eszköze a helyzet javulásának. – Kertelés, politizálás, taktikázás csak árthat az ügynek. A nyilt szót jobban és többen is megértik. Alkalmasint az MLSz is, a mely igy szintén nyilt szinvallásra kényszeritve nem térhet ki az egyik pálya jogos kérése elől, a másik szerencsésebb pálya kedvéért.

Mélyen fájlaljuk, hogy ez a tisztára pálya-ügy hamis frázisokba öltöztetve került a közönség elé, a mely így nem tud majd elfogulatlanul disztingválni. – Mikor a Hungária-uti pálya fölépült vezető helyen foglalkoztunk egy bekövetkezhető pályaharc eshetőségeivel. Sajnos, nagyon hamar bevált a jóslatunk. Annyira kiélesedett a helyzet, hogy csakis az MLSz elnökségének okos és tapintatos beavatkozása segíthet. És a hogy mi ítéljük meg a dolgot, az is csak a méltányos jövedelem-megosztás alapján.

Ez azonban mindenek fölött megvitathatatlan igazság maradt. A hadakozó s talán némi hatalmi tultengésben levő részvénytársaságoknak félreérthetetlenül tudtul kell adni, hogy nem miattuk él, lélekzik és virágzik a labdrugó sport. Nem az ő üzleti érdekükért, nem az ő jövedelmük fokozásáért, hanem magában a sportban rejlő erkölcsi értékekért, a melyek hathatósabb istápolásra éppen a sport teremtette meg őket.