|
Wientől Orsováig. A nemzetközi motorcsónakverseny
Szeptember hó 20-én 17 motorcsónak startolt a wieni Duna-kanálisból, hogy a Motor-Jacht-Klub von Oesterreich által konstruált versenyprogramm szerint végigszeljék a hatalmas folyamot egészen Orsováig. A klub elnöke, Lautin Gusztáv dr., nagy agilitással, akadályt nem ismerő energiával szállt harcba a versenyért, amely a magyar kormány az étapevégi városok és egy egész sereg magyar sportférfi támogatásával valóban testet is öltött és bátran állíthatjuk: sikerrel végződött.
Egy kissé erőszakoltnak látszott ez a verseny. A másik fontos faktor, amelyet az eszmének szintén megnyertünk az osztrák egyesület rendezésével, a nagyközönség. Pozsonytól Orsováig több százezerre menő érdeklődőt csalt ki a Duna két partjára a fürgén elsikló kis flotilla s ha a jövőben majd magyar zászlók alatt repülnek végig a Dunán a motoros jármüvek, ez az érdeklődés megtizszereződik. A bécsi klub versenye, akárhogy állítsuk is be ennélfogva a dolgot, ránk nézve határozottan előnyös volt, tisztán azon mulik minden, hogy ezt a versenyt miképpen fogjuk kihasználni kamatozólag a magyar motorsport javára. A Királyi Magyar Automobil-Klub, amely a most lezajlott dunai utazásból hivatalosan nem vette ugyan ki a részét, a legnagyobb éberséggel figyelte a történteket, vezetőférfiai jóformán kivétel nélkül ott várakoztak a jachtok érkezésére a Margitszigeten a késő esti órákig, sőt a következő napokon is hosszasan tanulmányozták a befutott jármüveket és ez nekünk igen erős garancia a jövőre. Ennek a klubnak a fenhatósága alatt rövid időn belül meg fog alakulni a Magyar Motorjacht-Klub, amelynek létrejöttét csak sürgetni fogja a közönség érdeklődése.
A napilapok közül néhány hiábavaló kiadásnak tartotta azt a szubvenciót, amelyet a kereskedelmi miniszterium nyujtott az Osztrák Motorjacht-Klub vezetőségének. A napilapoknak nincs igazuk. Elvégre az teljesen mindegy, hogy mi direkt vagy indirekt uton jutunk közelebb egy célhoz.
Nyolc-tizezer korona magában vajmi kevés ahhoz, hogy az alapját megvessük a magyar motorcsónaksportnak. De még tizszer ilyen nagy összeg sem volna elegendő, mert a dolog kritériuma elsősorban nem is a pénz, hanem a szükségesség tudatának a kialakulása s a közérdeklődés. Erre pedig az egyetlen mód az olyan palam et publice való demonstrálás, mint amilyen a most véget ért nemzetközi motorcsónakverseny is volt.
E sorok irójának a verseny alatt több étapevégi állomáson volt alkalma beszélgetni a város vezetőférfiaival, akik egyértelmüleg hangsulyozták, hogy számukra, mint a helyi közlekedés egy pótló eszköze, nagyszerü megoldás volna a motorcsónak. Már érintkezésbe is léptek gyárakkal, áttanulmányoztak több prospektust, de papirosról nem alkothattak maguknak tiszta képet. Ezért üdvözölték oly nagy lelkesdéssel az első hiradás kézhezvétele után nyomban a nemzetközi motorcsónakversenyt, amely ime végre alkalmat adott számukra szemtől-szembe látni a különböző tipusu motorjachtokat. Ezen a ponton a versenyek már nemcsak sport, hanem gazdasági szempontból van nagy jelentősége. Az automobil terén ez a fejlődés hosszu, majdnem egy évtizedig terjedő munka után volt érezhető, a motorcsónakoknál az árnál gyorsabban rohanó élet minden kétséget kizárólag át fog ugrani jó pár esztendőt s a most megindult propaganda után remélhető, hogy a kis flotilla utvonalán már rövid időn belül látható nyoma lesz a wien-orsovai dunai utazásnak. A magyar publikum meleg szeretettel ünnepelte a külföldi vendégeket, akik határozottan nagyszerü impressziókkal hagyták el Magyarország határát. A Kazán-szoros gyönyörü formációi kitörűlhetetlen nyomokat hagytak vendégeink lelkében. Akik megcsodálták a festői vidéket, bizonyára visszatérnek még hozzánk s az a propaganda, amit cserébe adnak a látottakért, drága pénzen nem vehető meg. |