Reformáljuk az egyéni tornabajnokságot

Két bajnokság jutalmazta eddig rendszerint a magyar tornászoknak fárasztó és komoly munkáját: az egyéni és csapatbajnokság.
A csapatbajnokságért legalább egy tornászati szeren küzdenek az egyesület csapatai, mig az egyéni bajnokságért folyó küzdelmekben nagyobbára három szeren végzett sikeres munka árán szerezhettek győzelmet a benevezettek.

Innen van, hogy a csapatbajnokságok az egyesületek nagyobb tetszésével, a tagokban élénkebb részvételével találkoznak, az egyéni bajnokságok ellenben alig tudták felkelteni az időnkint leghivatottabb tornászokban is az érdeklődést. De nemcsak a jelentékenyebb és részvétteljesebb versenyzés szól a csapatbajnokság ellen. A nagy közönbösséget fokozza a szereknek különfélesége és sokasága is.

Nyujtón, korláton és lovon kell rendszerint ez egyéni bajnoknak a pálmát vinni. Hosszu hónapokon át tarto komoly felkészülés acélozza meg még a legkiválóbb tornásznak a képességét is, a mig az egyéni bajnokság versenyeire előirt kötött gyakorlatanyagot zökkenő nélkül végezni tudja. És ha a verseny ünnepélyes pillanataiban csak egy árnyalatnyira is eltér az előírt gyakorlat szabályainak pontos betartásától, a pontozó birák rideg következetességgel elütik a jobb és nagyobb tehetségű tornászt az őt képességei alapján joggal megillető helyről.

Minden sportágban szembeötlő fejlődéssel találkozunk. A tornászok képességei is fejlődnek. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a fejlődés törvényei az egyes sportágak versenynemébe ujabb szint, több változatosságot és nagyobb mesterkéltséget visznek be, akkor utat kell nyitni a fejlődés adta előnyök érvényesülésének. Minél gazdagabb egy-egy versenynemek tartalma, annál nehezebb annak elsajátítása. Ha a nyujton ujabb és ujabb gyakorlatok végzésére nyilik alkalom, nagyon természetes, hogy a korláton bemutatott gazdag gyakorlatanyagot sokkal fáradtságosabb, fölötte nehezebb és odaadóbb munka árán lehet csak oly jól elsajátítani, mint a nyujtón végezhető gyakorlatanyagot, ha ugyan egyáltalán lehet. És igy tovább.

Az egyéni tornászok számának nevelése tehát megkivánja, hogy az egyéni bajnokságok kötött rendszerének megszüntetésével a tornászati bajnokságokat külön-külön versenyeken rendezzék. Ez nagyobbítaná a tornászok táborát, növelné a versenyzők ambicióját és utját egyengetné a magyar torna egyetemes fejlődésének.

Nemcsak a nagy taglétszámmal dicsekvő egyesületeke, hanem a kisebb egyesületeket is ott látnok igy a szereplés terén!
Hisszük, hogy az illetékes tényezők komoly megfontolás tárgyává teszik ezt a tornának előbbrevitelét célzó eszmét.