Székely kivándorlók Romániában

A hazai közvélemény lassanként mind jobban a „székely kérdés” felé fordúl figyelmével s a lapok folyton ismétlődő riasztó hírei után erősödni kezd közönségünkben az a tudat, hogy államunk délkeleti határterületén sulyos, sőt veszedelmes bajok mutatkoznak. E bajok egyik főjelensége, sőt talán épen legfőbb tünete az, hogy a székelység nagy csapatokban vándorol át a Kárpátok letarolt hegyein Romániba s ott hol rövidebb időre, hol állandóan letelepszik.A székely fajnak, országunk ez ősi határőreinek eme kivándorlásáról mutatunk itt be,eredeti fölvételek után, több képet olvasóinknak.


Galaczon, a pompás fekvésű román kikötővárosban vagyunk, melynek nagy költséggel épült új dock-jai és elevátorai a Dunáról s a Fekete-tengerről jövő hajókat várják; a sok vitorlás, valamint a folyton érkező orosz, osztrák és magyar gőzösök ellepik a viz tükrét s tartka, zsibongó sokadalmat vonzanak a partra. A kikötő forgalmának legfőbb árúja a fa, mely innét száll tengerre, hogy a Kelet országaiba jusson.

Ezért a galaczi földolgozó ipar is a műmalmokon kívül első sorban fa-ipar, melynek legnagyobb telepét s a galaczi fa-kikötő főszállítóját két képen mutatjuk be olvasóinknak: a „Románia” gőzfűrész részvénytársaság hatalmas területű gyára ez. A fa, melyet itt deszka alakjában látunk, jórészt a székely hegyekről szállott alá s évenként mintegy 200,000 köbméter megy át a telep fűrészein.

De nemcsak a deszka jött Erdélyből, hanem onnét jöttek a fát feldolgozó munkások is, nevezetese a gyárnak leghasználhatóbb, legügyesebb alkalmazottjai: azok a székelyek, - számuk 400 körül ingadozik – kik épen a faipar terén erősen felülmúlják a román munkásokat. Harmadik képünk e derék, szálas székely emberekből mutat be egy csoportot, a mint déli pihenőkor egy magyar „kantin” udvarán összegyűlvék; mind szép, egészséges magyarok.

A következő kép egy magyar kantin belsejét mutatja, a mint magyarjaink közös tálból falatoznak; az asztal közepén levő nagy üvegben persze csak viz van. Az ebédlőknek áldást oszt Nagy Sándor magyar misszionárius, ki Brailából szokott átjönni ide, hogy hazafiúi buzgósággal látogassa és karolja fel magyar hiveit. Utolsó képünk a gyártelepről elinduló társaságról vétetett föl: az orosz szoknyába bújtatott kocsis rendesen maga is székely vagy szász atyafi; a kocsikon ülők közül Nagy Sándor magyar misszionáriust, Hegedűs Loránt magyar orsz. képviselőt és Putnik Béla konzuli tisztviselőt ismerhetjük fel.

Ez adatokat is Putnik Béla konzuli tisztviselő úr jegyzeteiből vettük, ki lelkes magyar s így reméljük, hogy kiváló főnökének, a szintén magyar Borek Vilmosnak vezetése alatt még sokat tehetnek az ottani konzulátusban a kivándorlott székelyekért. Végül érdemesnek tartjuk megemliteni, hogy maguk az itt közölt fényképek is fiának, Maksay Györgynek műterméből kerültek ki s abból az alkalomból készültek, midőn Hegedűs Loránt orsz. képviselő e nyáron Romániában hosszabb tanlulmányutat tett.