Kábelfektetés a Balatonon

Nagy munka folyik Magyarország gyönyörű tava, a Balaton mellett, de nemcsak mellette, hanem rajta, sőt a szó szoros értelmében benne is. Most épül a vezetéke a nagy villamos műnek, mely az egész Balaton mentét, nyaraló és fürdő helyeket és községeket el fogja látni világitásra és ipari czélokra való villamos árammal. Ez a villamos áram jó dorong vastagságú, ezer meg ezer vékony drótszálból font vezetéken, az úgynevezett kábelen megy át az egyik partról a másikra.

Ez a munkálat nálunk oly szokatlan és ritka, hogy a balatoni munkálatok alkalmából érdemesnek tartjuk olvasóinkat is megismertetni vele néhány képben. 

Maga a villamos-telep a tihanyi félsziget nyakán van elhelyezve, ott, a hol a tó legkeskenyebb. A telepen egy 600 és egy 1250 lóerős gőzturbina áll, melyek 5250 volt feszültségü forgóáramot szolgáltatnak. Így tehát a telep százezer darab tizenhat gyertyafényü fémszálas izzólámpát tud árammal táplálni s képes a Balatont köröskörül megvilágítani, a községek mezőgazdasági és ipari gépeit hajtóerővel ellátni. Sőt az áramot vezető drótot a távolabb fekvő Marczaliba és Polgárdiba is elvezetik. 

Ezt a nagy feszültségü áramot vezetik át a Balaton alatt a zalai partról a somogyira. 

Legtermészetesebb eszköznek a kábel, a viz alatti vezeték kinálkozott. A pozsonyi kábelgyár különleges, háromvezetékü ólomkábeleket gyártott, melyeket kettős laposvashuzampánczéllal látott el. Egy-egy kábelrész 600 méter hosszú és nyolczezer kiló nehéz volt. Mindegyiket 22,500 voltos árammal próbálták ki. 

A kábeleket nagy orsókon szállították Siófokra.
Itt különleges hajókra raktak két-két kábelorsót. A hajókkal a Balatonföldvár mellett lévő szántódi révházhoz eveztek. Itt a kábelt 170 méter hosszan a parton, a földbe ásták le. A Balaton vize a széleken csak néhány ujjnyi mély, ezért a kábelt nem lehetett ott a viz fenekére fektetni.

A hajóra egy gépezetet konstruáltak, mely a viz homokos fenekébe árkot szántott egy méter mélyen. Az árok addig vonul, míg a viz mélysége a másfél métert el nem éri, vagyis mintegy hatszáz méternyire a parttól. Mikor a kábeleket az ágyazásba belefektették, a kiszántott homokkal betemették a barázdát. A mélyebb vízben azonban a kábel a tó homokos és iszapos talaján fekszik. 

Egyébként nem is egy, hanem két kábelt fektettek le párhuzamosan, egymástól tizenöt méter távolságban. A kábeldarabok végeit a hajókon kötötték össze egy tehnikai vasszerkezettel. Azután búvárok vitték le az összekötött kábelt. Mikor a tihanyi parthoz értek, 1035 méter hosszan ásták be a kábeleket közös árokba, melyben kettős téglasorral védik a vezetéket a külső sérülések ellen. 

Mindkét parton, az országút mellett, csinos házikók vonják magukra a figyelmünket. Ezek az úgynevezett kapcsoló házikók. Ezekben kötik össze a szárazföldi vezetéket a kábelekkel, vagy egyik kábel zavara estén: a másikra kapcsolnak. Ha a vezetékeket itt szétkapcsolják: a másik parton a mű nem világit. Ezen a részen tehát dolgozhatnak az esetleges javítási munkálatokkal, míg a másik part világosságban ragyog. Balatonfüredet, Siófokot és Balatonföldvárt már a nyáron a telep világította, a befejezés valószinüleg ebben az esztendőben megtörténik.