Vérátömlesztés

Nagy feltünést keltett nemrégiben, az ujságok is megirták, hogy Péterváron egy operaénekesnő csak az által menekült meg a haláltól, hogy a férje, egy orosz ezredes a maga egészséges vérét ömlesztette át az ő beteg testébe. Az orvosok már lemondtak az életéről, mert a betegsége majdnem minden vérét felemésztette már s csak uj vér menthette meg a haláltól.

Az ezredesnek megmondták ezt az orvosok, tudatván vele, hogy vérátömlesztéssel még segiteni lehetne a betegen. A feleségét bálványozásig szerető férj nem gondolkodott egy pillanatig sem: kijelentette az orvosoknak, hogy felajánlja a maga egészséges vérét a beteg számára. Megtörtént azután a nevezetes orvosi mütét; a férj vérének egy részét átömlesztették az orvosok a beteg asszony testébe és ennek az önfeláldozó szeretetnek meg is lett az eredménye. A beteg már néhány nap mulva gyógyulni kezdett; az uj, egészséges vér visszaadta az erejét, amellyel azután le tudta küzdeni az életét fenyegető veszedelmet.

Ez az eset egyébként csak abban ujszerü, hogy itt a férj ajánlotta fel vérét felesége számára, egyébként a vérátömlesztés orvosi mütéte már régebb idő óta ismeretes. Minthogy azonban kevés ember vállalkozik arra, hogy egészséges vérét megcsapoltassa a beteg javára, a vérátömlesztés mütéténél a legtöbb esetben bárány vagy kecske vérét használják e célra az orvosok.

A vérátömlesztés mütétének e képünkön is oly módját látjuk, amelynél kecskegödölyéből vezették át kaucsuk csövön az egészséges vért egy vérszegény beteg nő testébe. A párisi klinikán történt nemrégiben az az érdekes mütét, melyről eredeti fényképfelvételt küldött számunkra párisi fényképészünk. Mint a képen látjuk, az egyik orvos az asszisztensével együtt a kecske vérébe helyezett csöre ügyel, a másik orvos azt figyeli, hogy mi módon ömlik át a leány testébe a vér, a harmadik orvos az órát nézi, hogy meghatározhassa: meddig szabad tartani a mütétnek, a negyedik orvos hátul áll várakozva, hogy alkalomadtán segitségére mehessen társainak, az ablaknál pedig egy ápolónő előkésziti az orvosságot és a sebre helyezendő kötéseket.

Az orvosok száma is mutatja, hogy milyen nagy gondosságot, figyelmet kiván az ilyen operáció. A beteg, aki már fél lábával a sirban volt, a vérátömlesztés következtében megmenekült a haláltól; már néhány nap mulva a javulás jelei mutatkoztak rajta s alkalmasint néhány hét mulva egészségesen fogja elhagyni a klinikát. A kecske, mely megmentette őt a vérével, maga hamarosan elpusztult.

Érdekes, hogy a vérrel való gyógyitást már a középkorban is megkisérlették az orvosok, de csak olyan módon, hogy egészséges ember vérét itatták meg a beteggel vagy pedig embervér felhasználásával készült orvosságot adtak be neki. Az első vérátömlesztés 1667 julius 15-én végezték Párisban Denis és Emmerez nevü orvosok, akik egy hasbeteg emberbe eleven bárány vérét vitték át. Az operáció, mely akkoriban általános feltünést keltett ujszerüségével az orvosok között, teljes sikerrel végződött, amennyiben a beteg ember állapota hamarosan megjavult miatta.

Megemlitjük itt még azt is, hogy a felnött, egészséges ember testsulyának egy-tizenharmad részét alkotja vér, tehát 7,7 százalékát. Ennyi vérre van szükségünk, hogy zavartalanul müködhessék a szervezetünk.