Magyar művésznők otthon

Ma már a nők minden téren fölveszik a versenyt a férfiakkal s a hivatalokban, az orvosi gyakorlatban s más pályákon működő nők mellett nem szokatlan a művésznő típusa sem. Ha olyan elsőrendű művésznőnk , a kit egy sorba lehetne helyezni a legkiválóbb férfi-művészekkel , nem akadt is még, több olyan művésznőt is fel tudnánk sorolni, a ki művészetével figyelmet keltett maga iránt.

Ezek közül való Konek Ida és Kalivoda Kata, kiknek műterméből néhány képet itt mutatunk be. A régi művésztelepen, künn az Epreskert vidékén a Petőfi-ház szomszédságában, egy tenyérnyi kert közepén kecses kis villában van Konek Ida műterme. Csupa szőnyeg a falakon apró mosolygó képek, a pompás bútorok telistele vannak finom csipkékkel, színes selymekkel….

A műterem egyik fülkéjében egy ó-hollandus csempékből rakott kandalló, peremén régi hollandi edények s a tűzhely fölött ragyogó rézüst. A kis fülke bútorzata öreg hollandus parasztasztalból és négy parasztszékből áll s az aprószemes ablakpárkányon aranyos kalitkában vidám kanári madarak fütyürésznek.

Előkelő művészi érzésű egyéniségre vall a Konek Ida otthona. E kiváló hölgy művészetének finomságait lehelte bele s így megtalálta a módját, hogy magányos életébe szépséget, melegséget és örömöt öntsön. Nem kívánkozik ki az emberek közé, a kert előtt a kis rácsos kapu csak ritkán nyílik ki…. Művészetének, otthonának és a vele együtt lakó nővérének él….

Képein, a kedves egyszerű csendéletek ropogós cseresznyéin, baraczkjain, szőlőin, a a sárga levelű rózsákon, lila orgonákon ép úgy rajta ül a béke, a nyugalom nagyszerű impressziója, mint azon az öreg tudós képén, a ki komor könyvei között bujkál s a melyet most fejezett be a művésznő.

Konek Ida világos, tiszta, egyszerű művészetével sok elismerést szerzett a magyar nő festői tehetségének a külföldön is. Kiállított már több ízben a párisi Szalonban és Karslruheban, mindannyiszor szép sikerrel. Pedig ő is végigküzdötte azokat a nehézségeket, a melyek felbukkannak a magyar művésznők útjain…. Szülőhelyétől Pozsonytól Budapestig, míg Telepy Károly mesterhez vezette az útja, sok művészi rajongást vissza kellett fojtania….


Azután Telepy után a müncheni Fluggen mester tanítványa lett. A tehetségét ekkor már felfedezték s onnan küldött több műve kiállításra került a budapesti tárlaton. Münchenből Párisba ment, hol Munkácsy műtermében tökéletesítette a tudását, később pedig már a firenzei Seuola-liberában tanult szakadatlanul, buzgósággal, hogy művészi ambiczióit kielégíthesse.

Firenzei tanulmányai után hazajött s itt az Epreskert környékén, a Kmetty-utczai kecses kis villában megalapította nyugalmas otthonát, de időközben tanulni-vágyása megint kivitte Párisba. Nemsokára azonban visszajött ismét, azóta Budapesten él és fáradtságot nem ismerő szorgalommal festegeti az ő sajátos finomságú képeit.

Kalivoda Kata leginkább genre-festményeivel vonta magára a figyelmet ő is Münchenben, Párisban tanult. Nem sokáig maradt külföldön. Maga beszélte el kedves közvetlenséggel műtermében tett látogatásunkkor, hogy Páris zajából hazakergette a vágy a magyar falu után s Eötvös-utczai műterméül békés csöndje után, a hol a téli időszakot tölteni szokta.

De még itt is alig várja a nyarat, hogy kimenekülhessen dunavecsei kis villájába, a hol a kis falu esteli harangszava ébreszti fel benne azokat a hatalmas értéseket, a melyek visszatükröződnek képeinek magyar alakjaiban.


Nem a nagyváros festője, nem is jól érzi magát itt, elemében csak akkor van, ha kimenekülhet falura, a nép közé, melynek típusait legjobban szereti festeni. Ott nevelkedett közöttük, látta őket szántani, vetni, aratni, vasárnap imádkozni és - duhajkodni... Mint fiatal leány, fogékony lélekkel szívta magába az egyszerű, kedves falusi levegő impresszióit.

A falusi embereket egészségeseknek, vidámaknak, őszintéknek és egyszerűeknek látja s ebben az egészséges meglátásban szerette meg őket... Ezt a rajongó szeretetet magával vitte a nagy, bűnös Párisba is, - de nem veszítette el, hanem épen az egyszerű magyarság szeretete kergette vissza hozzánk, hogy magyaros művészetével értéket szerezzen a női pikturának.

Hogy a képzőművésznők menynyire meg tudták hódítani a társadalom elismerését, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy vannak egyesek, a kik iskolákat tartanak fenn. Így Kalivoda Kata is. Tizennégy növendéke van iskolájának s közöttük a művésznő állítása szerint van egy-két olyan kiváló talentum is, a kik már most jelét adják igazán szívós tanulmányaikban teknikai készségüknek.

Mi épen akkor érkeztünk műtermébe, mikor a növendékek elhagyták. Egy kicsi, tipikus vecsei parasztleány serényen rakja félre a növendékek állványait, s igazítja az összegyűrt puha szőnyegeket. Kalivoda Kata modellje különben a kis parasztlányka: ott lehet látni szőke bábos kontytyal borított üde, fiatal fejecskéjét a művésznő képein. Kellemes, finom, meleg tónus ömlik át a tágas műtermen, a melynek millieujében Kalivoda Kata finom művészi lelke csillan fel...

Ennek a kiváló asszonynak gazdag, sajátos egyénisége ott él a műtermének minden egyes darabjában, a mely körülveszi őt. A finom ízlésű nippekkel művészien elrendezett antik üvegszekrény, a puha perzsa szőnyegek, az egyszerű, de választékos bútorok fölött a falakon hatalmas vásznak függenek, melyekről reánk mosolyognak az egyszerű, böcsületes magyararczok.

Kalivoda Kata művészetének alakjai, a kik derűssé, vidámmá varázsolják a művésznő otthonát, hogy kellemes meleg, elegáns millieujében is fülébe zsonghasson az egyszerű falucska piczi, csengő harangjának énekes szava ...
Kovács Lydia.