Színházi pauza - avagy színészek, színésznők

Egyre jó a színházak néhány heti pauzája: kicsit számonvehetjük a színészeinket. Láttuk-e új tehetségek kilobbanását, régebben ismertek kifejlését? Vagy tán valami igazán újat is, új stílust, új eszközeit a színészi kifejezésnek? Minden színházunkban egész sora van a kiváló művészeknek s alig van színészi feladat, a melyet meg ne tudnának legalább is művészi színvonalon megvalósítani.

Egyenetlenségek mindig akadnak- az egyenetlenség sajátságosan jellemzi a mai magyar kulturális termelés minden terét- színészeink még mindig kissé nyersen kerülnek a színpadra, színházi életünknek nincs meg az a messze nyúló, nagy perspektívájú hagyománya, mint például akár a bécsi színészeknek is.

Az egyenetlenségtől pedig csak az ilyen hagyomány tud megóvni, mely mint a levegő veszi körül az embereket és fegyelmezően hat rájuk. A mi hiány ebben van, azt kipótolják tehetséggel. Csaknem minden saison-hoz valami újat, színészek dolgában, az idei épen gazdag volt ilyen érdekességekben.

A legtöbb érdekességet egy igen tehetséges színész-házaspár hozta: Rajnai Gábor és Gombaszögi Frida Rajnai eddig- legalább a nagy publikum előtt- kissé háttérben állott, nemigen volt jelentékenyebb szerepe s a kisebb szerepek, melyeket játszott, sem voltak mindig neki valók. Az idén végre megkapta a maga első igazi szerepét A faun-ban egyszerre ő lett a Nemzeti Színház egyik legfőbb vonzóereje. A különben jelentéktelen, kívül csillogó, belül üres angol darabnak ő szerzett nagy sikert, nélküle szétpattant volna, mint a gyermekek színes léggömbje.

Nem mindennapi tulajdonságok vannak ebben a fiatal színészben: sugárzó intelligenczia, fiatalság, nemcsak az évek fiatalsága, hanem a temperamentumé is, erővel teljes buzgóság, bő forrása az ötleteknek és csaknem korlátlan testi ügyesség, a mely színésznél, kinek művészete mégiscsak első sorban a test művészet,- nem megverendő erény, Gombaszögi Frida az idei saison legtöbbet és legfeltűnőbben szereplő művésznője.

Csaknem teljesen az ő vállán nyugodott a legváltozatosabb és legtöbb sikert aratott műsorú színház, a magyar színház egész műsora. Kitűnő qualitású színésznő: ifjúi szépsége, megjelenésének elegancziája már maga is fél siker. Van egy pontosan alig meghatározható tulajdonsága, melyet azonban mindenki ösztönszerűen megérez: ő alighanem a legtipikusabban budapesti színésznőnk.


Megvan benne ennek a ma városunknak a kiforratlansága és egyenetlensége, megvan sokféle gyökerekből eredő vegyessége,- alig láttuk szerepét, a mely egyenletesen lett volna kidolgozva minden részletében, a melyben ne lettek volna itt-ott elragadó erővel, biztosan kihozott hangok és itt-ott apró félresikamlások.

Ideges nyugtalanság ég benne, a mely arra való szerepben kitűnően aláfesti az egész játékot, nyugodtabb és öntudatosabb alakítást kínáló szerepekben azonban az egész darabot kihozhatja a tónusából. Még semmi sem kész, teljes, lehiggadt a művészetében de a nem mindennapi művész-egyéniség mindig kitör belőle.

Vannak nagyon eredeti, egészen egyéni hangjai s a mozgása, mimikája, ha nem mindig azt fejezi is ki, a mit kellene, mindig valami érdekeset fejez ki. Erről a fiatal színésznőről még sok szó lesz, minden arra vall, hogy még nagy fejlődés előtt áll.

Aczél Ilona, aki csak nemrég ment át a Nemzeti Színháztól a Magyar Színházhoz, szintén szerzett meglepetéseket A Tavaszi ünnep-ben mélységet és perspektívát tudott adni különben elég konvenczionális szerepének. Más szerepeiben is megbizonyosodott, hogy csak tér kell neki az érvényesülésre, a publikum elé kell kerülni és hamar ki fog fejlődni.

A Nemzeti Színházban erre nem volt módja, ritkán kapott nagyobbacska szerepet, pedig a fiatal színésznek szüksége van rá, hogy sokat forogjon a színpadon, mert csak úgy kaphatja meg a szögleteket kiegyenlítő végső simításokat, csak így találhat véglegesen magára. A mit Aczél Ilona eddig csinált, az, úgy hisszük,még csak kezdet,- a folytatása még érdekesebb és gazdagabb lesz. A Nemzeti Színháznak föltétlen nyeresége Kürti Józsefnek átszerződése.


Ebben a színészben van két, manapság felette ritka tulajdonság: érzék a nagy stílus iránt és átváltozóképesség, a mely hozzá tud idomulni a különböző szerepekhez és a mely tulajdonképeni alapja minden színpadi karakter-rajzolásának. Általában nagy intelligencziájú színész, egyenesen rátermett azokra a feladatokra, melyek megoldása a Nemzeti Színház kötelességei közé tartozik: klasszikai és egyéb magasabb stílusú drámák ábrázolása.

A Nemzeti Színháznak régebbi gárdája teljes erejében van még: Márkus Emma, Jászai Mari, Pethes, Gaál s a többiek őrzik a színház tradíczióit, de a fiatalság körül hézagok vannak. Fiatal színészekben és mindinkább színésznőkben hiány van s ezért a kik megvannak, azok néha nekik nem való szerepet is kénytelenek játszani.

A Vígszínháznak legnevezetesebb színészi újdonsága: Varsányi Irén. Már jóformán kezdettől fogva a színháznak, de az utolsó időben művészete valami benső átalakuláson ment át: eddig kissé kemény vonalai meglágyultak, egész lénye melegebb, közvetlenebb lett s ettől új bájt kapott. Most jutott asszonyi érettségének teljességébe- egyik-másik szerepében olyan egész, élettől meleg alakítást láttunk tőle, mint eddig még soha.

A beszéde is mintha mélyebb rezgést kapott volna. Most áll művészete tetőpontján. Meglepetést szerzett még Tanay Frigyes is: két nagy szerepében született tragikomikus színésznek mutatta be magát. A tragikomédia nehéz, erős átélést és benső megértést kívánó hangját ritka színész tudja olyan jól eltalálni mint ő.

Schöpflin Aladár