A debreczeni bomba

A debreczeni bombarobbanás három áldozatát eltemették, a többi sebesült gyógyulófélben van – a nyomozás úgy Magyarországon, mint Bukovinában és Romániában folyik a merénylők után, a kiknek azonban nincs nyomuk.

A tettesek nevét, mint a nyomozóhatóságok jelentik, meglehetős valószinűséggel megállapitották. A bukaresti rendőrség a nyomozásról az alábbi közlést adta a lapok tudósitóinak : A bukaresti rendőrség már február 25-én, a mikor megkapta a csernoviczi rendőrség táviratát, megkezdte a nyomozást a tettesek kikutatására.

A csernoviczi rendőrség arról értesitette a bukaresti főkapitányságot, hogy két embert gyanusitanak a tett elkövetésével, még pedig Mandaseszku Szilviót és Avram Tódort, akiknek román útlevelük volt s a kik az osztrák határon átszöktek Romániába.

A kapott adatok alapján a bukaresti rendőrség még aznap este elfogta Avram Tódort, a ki kijelentette, hogy ő átadta az útlevelét Katareu János egyetemi hallgatónak, de nem tudta, hogy Katareu milyen czélra akarja fölhasználni. Másnap letartóztatta a rendőrség Mandaseszku Szilviót is, a ki harmadéves bölcsészettanhallgató.

Mandaseszku kijelentette, hogy az egyetemen ismerkedett meg Katareuval, a ki arra kérte, hogy szerezzen neki útlevelet, mert fontos misszióba, Románia érdekében Besszarábiába kell utaznia. Mandaseszku eleinte viszautasitotta ezt a kérést, de később Katareu könyörgésére mégis teljesitette.

Avram orosz ember és kocsis Bukarestben. Útlevelét 1913. november 25-én állitotta ki a bukaresti rendőrség, Mandaseszku Szilvió útlevelét pedig a múlt év deczember 30-án. Avram is, Mandaseszku is tehát Katareunak adták át utlevelüket. Avram Katareuval egy Kirilov nevű orosz ember házában ismerkedett meg. Ez a Kirilov egyik czinkosa Katareunak, ez volt a debreczeni merénylet második tettese.

Február 25-én reggel tizenegy órakor a rendőrség már tudta, hogy Katareu automobilon elutazott Bukarestből. Szökéséről a következő részleteket tudták meg : Katareu a Minerva szállóban lakott Kirilovval együtt és február 25-én egy kis gyermeket leküldtek az utczára, hogy vegye meg nekik a bukaresti lapokat.

A gyerek fölvitte az ujságokat, s a mikor Katareu és Kirilov látták, hogy a csernoviczi rendőrség megküldte személyleirásukat, rögtön becsomagolták holmijukat s a háromszáztizes automobilon elutaztak Bogosojába, egy Bukarest mellett lévő kis vasúti állomásra, a honnan a Moldvába induló vonatra akartak ülni. Az automobil azonban a nagy sárban megakadt s mire az állomásra érkeztek, a vonat már elindult. Katareu és Kirilov akkor gyalog mentek vissza Bukarestbe, a hol a 225. számú automobilt fogadták fel s ezen Plojesztibe utaztak, a hová négy órakor érkeztek meg. Este félhét órakor itt fölszálltak a Moldvába menő expresszvonatra s azóta nyomuk veszett.

Kirilov tehát a debreczeni merénylet második tettese. Katareu vele együtt volt Csernoviczban, a honnan a pokolgépes csomagot küldték a hajdudorogi püspöknek. Kirilov D. Timov orosz ember és 1908-ban jött Romániába, Bukarestben telepedett meg, a hol épitési vállalkozó volt. Az épitkezésekhez ő szállitotta az állványokat és a téglafelhuzó készülékeket.

Katareu tudvalevően diák korában szintén az épitkezéseknél dolgozott, köműves, majd munkafelügyelő volt, s igy került össze az épitési vállalkozóval, a kihez csakhamar szoros barátság füzte. Kirilov vállalata nem a legjobban jövedelmezett és e miatt kénytelen volt sok adósságot csinálni.

Néhány héttel ezelőtt azonban változás történt Kirilov életében. Úgy látszik, nagy pénzhez jutott, mert hirtelen feltünő módon költekezett és barátjával, Katareuval, sorba fölkereste az éjszakai mulatóhelyeket, a hol nagy összegeket vert el.

Hogy Katareu és Kirilov közös helyről kaphatták a pénzt, kitűnik abból is, hogy a mióta jobb sorsra jutottak, elválhatatlan barátok lettek, mindenhová együtt mentek és a lakásukon is sűrűn találkoztak, a hol sokszor feltünő hosszú ideig maradtak.