|
Nyomott közgazdasági helyzet
A nyomott közgazdasági helyzet komoly aggodalmakat okoz nem csupán a különféle vállalatok élén álló férfiaknak, hanem a kormánynak is. A trónbeszéd is kimondotta, hogy a „kormányunk teljes tudatában van feladata sulyának s tudatában van annak is, hogy a gazdasági helyzet megjavitásának munkájához az igazgatás minden ágának hozzá kell járulni.” Még mielőtt a korány az uralkodó személyében ily szavakkal fordul az országhoz, már is hozzá kezdett a segitó eljárás meginditásához.
A trónbeszédet megelőzött minisztertanácsok egyikében elhatározták, hogy az állam megrendeléseket tesz megközelítőleg negyvenöt millió korona erejéig a vas- és gépgyáraknál, a hidépitő-, szerszám- és vagongyáraknál s a szövő és ruházati iparvállalatoknál. E megrendelések fedezetéről a pénzügyminiszter a pénztári készletekből gondoskodnék.
Ezenkivül a miniszterium egy nagyobb szabású beruházási terven dolgozik, mely az állami épitkezéseket is magába foglajja, s mely nem tévesztendő össze a fentebb emlitett segélynyujtással. A nagyobb beruházási terv csakis az állami hitel igénybevételével valósítható meg. Tudvalevőleg 1900-ban már bocsátottak ki egy 120 millió koronás beruházási kölcsönt, mely azonban már felhasználtatott. A tervezett beruházási kölcsön 70-80 millió koronára menne, s az erre vonatkozó tárgyalásokat, egyelőre csak bizalmas alakban, mg is inditották a Rotschild-csoporttal. Mindezekről a kérdésekről csak majd a pénzügyminiszter költségvetési előterjesztéséből fogunk tiszta képet nyerni. Semmi kétség sem lehet aziránt, hogy csak az állam adhatja meg a lökést a közgazdasági tevékenység föllendítésére.
A magánvállalkozás erre a mostani viszonyok közt nem képes. Egyébiránt a 70-80 milliónyi beruházási kölcsön távolról sem elég arra, hogy magában véve véget vessen az iparunk terén uralkodó pangásnak. Ehhez hozzá kell járulni a magántevékenység föléledésének is. |