A megnövekedett Románia megnőtt szarva

A balkáni nagy osztozkodás Görögországot meg Szerbiát is nagyon megnövelte, de a legjobban megnövekedett – a Románia szarva. Ez az ország szépen kivárta, mig a többi Balkán állam először a törököt falja föl, azután egymást dögönyözi félholtra, mikor aztán már szuszogni is alig tudott a nagy vérvesztéstől valamennyi: egyszerre előrukkolt a maga friss, pihent és érintetlen négyszázezer főnyi hadseregével és diktált valamennyinek.

A bukaresti békét a román kormány parancsai szerint fogalmazták meg, annyival is inkább, mert a győztes szövetségesek jól tudják, hogy Románia régi ellensége és irigye Bulgáriának, a melyet épen az ő beavatkozása tett lehetetlenné és a melynek a testéből a maga számára is harapott egy jókora darabot. Románia, nem törődve Bécs akaratával, minden vitás kérdésben Bulgária rovására döntött és a döntésének érvényt is szerzett, mert tudvalevőleg a bukaresti béke megváltoztatását czélzó törekvésünkben még Németország és Olaszország is magára hagyta a monarchiát.

Romániának ez a magatartása semmi irányból nem követel akkora figyelmet, mint Magyarország részéről. Evés közben jön meg az étvágy és nagyon jól tudjuk, hogy a románok foga régóta fáj – Erdélyre és még egy darab Magyarországra. Soha, egy pillanatra se szünetelt Romániában az izgatás, az oláhok lakta Magyarországon pedig az aknamunka e fogfájás csillapítására. A Nagy Románia álmodozói és agitátorai folyton térképeket rajzolgattak, a melyek egy nagy darab Magyarországot az ő hazájukba nyeltek be és ezen a darab földön folyton szitották a tüzet – a "magyar elnyomás" ellen.
A mig Romániát hivatalosan erős kötelék füzte a monarchiához, legalább a román hatóságok kötelességüknek érezték az izgatás fékentartását. De a mint a kötelék lazul, lazul a zabolaszár is és az agitátorok munkája szabadabb lesz és féktelenebb. Az ellenünk való gyülölet és lázítás munkája fokozottá válik.

Ennek a jelenségeit már látjuk – idehaza. Kipattant, hogy a román nemzetiségi vezérek, egy egész csapatja járt a hirhedt Vajda Sándor vezetésével a minapában Bukarestben, a hol a román király is fogadta őket. Mit végeztek: titok; de hogy micsoda czélok szolgálatában kereskedtek, azt nem nehéz megsejteni. Jó lesz ezeket a jelenségeket a legnagyobb figyelemmel kisérni, mikor itthon a magyar pártok ép oly dühvel ölik egymást, mint annak idején a balkáni szövetségesek: Románia pedig éberen várakozik, mint a hogy akkor várta a kellő pillanatot.