Az uj trónörökös

Amit eddig mi, magyarok az uj trónörökösről, jövendőbeli királyunkról megtudtunk, mind nagy örömet keltett bennünk. Egyénisége valóban olyan, hogy mindenkiben a legnagyobb rokonszenvet keltheti, de minket magyarokat legjobban az örvendeztethet meg, hogy már sokszor tanuságot tett irántunk érzett szeretetéről.

A magyar nyelv és irodalom iránt már régóta lelkesedik, s miután Sopronban való két esztendei tartózkodása alatt jól megtanult magyarul, magával vitte onnan Tormássy Arthur római katolikus káplánt, hogy tovább gyakorolja vele a magyar nyelvet. Egyszer azzal lepte meg magyar tanítóját, hogy elszavalta neki Petőfi Talpra magyar-ját.

Felesége, Zita trónörökösné is épen ilyen lelkesedéssel tanulja nyelvünket és már a királlyal is beszél magyarul. Minden azt mutatja, hogy jövendőbeli királynéját ugy fogja szeretni a magyar nemzet, mint egykor az áldott emlékű Erzsébet királyasszonyt.

Az ifju pár most éli az élet legboldogabb napjait: szerelemből lettek egymáséi és frigyüket kedves gyermekek születése tette még boldogabbá. A hetzendorfi kastély fái alatt gyakran éjfélig sétálgattak vacsora után kéz a kézben, szerelmesen simulva egymáshoz.

Életük, amikor a fiatal főherceget nem szólították el hazulról katonai kötelességei, a polgáremberekhez hasonló puritán egyszerűségű volt mindig. Estéik legkedvesebb szórakozása mindig a zene; a főherceg kitünően hegedül, Zita hercegnő pedig hárfázik, zongorázik, énekel.

Mint katona, egyike a fiatal trónörökös a hadsereg legbuzgóbb tisztjeinek és állandóan képezi magát a katonai tudományokban. Eddig, ha nem volt katonai gyakorlaton, mindennap, délutáni öt órától este nyolc óráig hallgatta egy-egy tábornok-tanárának magyarázatait a hadviselés módjairól. 

Jelenleg tüzéralezredesi rangban van. A termete sovány, de izmos, az arca sötétbarna és kis bajuszát magyarosan szokta kunkorítani. 1905 őszén kapta meg a hadnagyi rangot s azóta, mint főherceg gyorsan haladt előre a katonai pályán, de minden rangemelést fokozottabb buzgalmával hálál meg uralkodójának, a legfelsőbb hadurnak, aki mindég különös szeretettel viseltetett iránta.

Mint katona épen ugy részt vesz a gyakorlatokon, mint többi tiszttársai és naponta rendesen már félnégy órakor talpon volt, hogy idejében ott lehessen a gyakorlótérre való kivonuláson.