Az osztrák bortörvény szigorítása

Az új magyar bortörvény (1908. évi XLVII. törvényczikk) életbelépte óta bortermelőink és borkereskedőink s az ezek érdekeinek képviseletére hivatott egyesületek és testületek, sőt a törvényhatóságok is, ismételve kifejezést adtak annak az óhajtásnak, hogy az 1907 április 12-iki osztrák bortörvénynek, illetve e törvény végrehajtási rendeleteinek ama rendelkezéseit, melyek a Magyarországban érvényben levőknél enyhébbek – a vámterület közösségére való tekintettel – szigorítsák s a magyar bortörvénnyel lehetően összhangzásba hozzák. 

A két állam területén a borhamisításra vonatkozóan eddig érvényben volt szabályok között a leglényegesebb eltérések azok voltak, a melyek a must és a bor czukrozására s a törkölybor készítésére vonatkoztak. E tekintetben ugyanis a magyar bortörvény – tudvalevően – az egész világ valamennyi bortörvénye közt a legszigorúbb, míg ellenben Ausztriában az ottani törvény, illetőleg eddigi végrehajtása mind a czukrozás, mind a törkölyborkészítés tekintetében igen nagy szabadságot engedett. 

Az Ausztriában e részben eddig érvényben volt túlságosan enyhe rendelkezések egyik kára az volt, hogy borkereskedőink versenyképességét megnehezítette az osztrák borkereskedőkkel szemben. Másik káruk pedig az volt, hogy tág teret engedtek a borhamisításra, mert a legtöbb visszaélés, illetőleg borhamisítás – tudvalevően – épen a kellőleg nem korlátozott és nem ellenőrzött czukrozással és törkölyborokkal történik. Ennek folytán annak a veszedelemnek voltunk addig kitéve, hogy a nálunk szigorúan tiltott hamisított bor Ausztriából fog hozzánk bejönni. 

A magyar bortermelőknek és borkereskedőknek az osztrák bortörvény szigorítására vonatkozó kivánsága tehát nagyon is érthető volt. A baj csak az volt, hogy e kivánság teljesítése nem állott módjában a magyar kormánynak, mert e tekintetben az osztrák kormányra a dolog természeténél fogva – nem gyakorolhatott befolyást. 

Mindazáltal – mint most kitűnt – földmivelésügyi miniszterünk ezt a kérdést állandóan szemelőtt tartotta s csak alkalmat várt arra, hogy az említett kivánságok érvényesítésére a kezdő lépéseket a siker reményével megtehesse. Úgy látszik, hogy ezt az alkalmat azok a nagymértékű borhamisítások adták meg, a melyek körülbelül másfél év óta Dalmácziában a törkölyborral történtek s a melyek miatt Ausztriában is, nálunk is annyi panasz merült föl, hogy a dalmát bor behozatalánál kivételes szigorú ellenőrzési eljárást kellett életbeléptetnünk. 


Minthogy a gyanús dalmát borszállítmányokból vett minták hivatalos vegyvizsgálatának eredménye sok esetben beigazolta, báró Ghillány földmívelésügyi miniszter ebben az ügyben tárgyalásokat folytatott az osztrák kormánnyal, melyeknek eredményét lapunk ez évi márczius 27-iki számában már részletesen megismertettük. 

Ez az eredmény mindenesetre nagyon örvendetes ránk nézve, mert az osztrák kormány a must és bor czukrozására és a törkölybor készítésére nézve rendeleti uton olyan korlátozásokat, szigorításokat és az eddiginél hatékonyabb olyan ellenőrzési rendszabályokat léptette életbe, a melyek ha teljesen nem is egyeznek meg a magyar bortörvényeknek s az itteni végrehajtási rendeletnek némely tekintetben még mindig szigorubb rendelkezéseivel, ezeket azonban nagyon megközelítik s mindenesetre lényegesen megnehezítik Ausztriában is a czukrozással és a törkölyborokkal elkövethető visszaéléseket. 

Ezzel jórészt teljesült a magyar bortermelőknek és a borkereskedőknek az a régi kívánsága, hogy a borra vonatkozó rendelkezések Ausztriában is összhangzásba hozassanak a magyar bortörvény rendelkezéseivel s ennek folytán kétségkívül csökkennek azok az aggályok, hogy Ausztriából olyan bort hoznak be hozzánk, a melynek készítése és forgalombahozatala bortörvényünkbe ütközik. 

A mi pedig különösen a dalmát borokat illeti, az ellen, hogy Dalmácziából hamisított bort hozzanak be, az ott nagyon elterjedt törkölyborgyártás lényeges korlátozásán kívül lehetőleg biztosítékot fog nyujtani jövőre az osztrák kormánynak egyidejűleg tett amaz intézkedése is, mely szerint a Magyarországba küldendő borszállítmányok a hivatalos osztrák vegykisérleti állomások által előzetesen megvizsgálhatók s a vizsgálat eredményét feltüntető vegyelemzési bizonyítvány kiséretében lesznek behozhatók; a mi mellett természetesen jövőre is érintetlenül fönmarad a magyar hatóságoknak az a joguk, hogy megokolt esetekben, nevezetesen alapos gyanú vagy megbízható följelentés esetén a hivatalos vegyelemzési bizonyítvánnyal kisért dalmát borszállítmányok ellen is megindítsák az eljárást. 

Minthogy pedig az osztrák vegykisérleti állomásoknak a borvegyelemzés pontos adatait tartalmazó bizonyítványai – a két kormány közt létrejött megállapodás szerint – a magyar földmivelésügyi miniszterrel esetről-esetre közlendők, jövőre módunkban lesz, hogy állandóan tájékozva legyünk a behozott dalmát borok minőségéről. 

Azzal az eredménnyel, melyet az e kérdésekben folytatott tárgyalásokon elérnünk sikerült, bortermelőink és borkereskedőink nemcsak meg lehetnek elégedve, hanem bizonyára hálásak is lehetnek érte a kormánynak és első sorban báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszternek.