Uj nemzetközi telefonvezetékek

Berlin közvetlen telefonösszeköttetést kapott Milánóval.
Az uj vonalat április elsején adták át a forgalomnak és miként a jelek mutatják, ennek a telefonvezetéknek nagy jelentősége lesz a Németország és Olaszország közt levő gazdasági kapcsolatok erősitésénél.

Ez a vonal egyébként csupán egy része annak a transzkontinentális telefonhálózatnak, amely a német birodalom fővárosát Rómával és Dél-Európával fogja összekötni. A milano–berlini vonal 1350 kilométer hosszu, és a Simplon-alaguton keresztül teremt kapcsolatot a két ország között. Az első beszélgetések az uj vonalon kitünően sikerültek. A hangot a nagy távolság ellenére is jól hallották és a forgalom oly jelentékeny volt, hogy alig lehetett lebonyolitani.

Ezzel kapcsolatban nem árt egy kis világosságot vetni arra, hogy milyen a szerepe Magyarországnak a nemzetközi telefon-forgalom terén. Sajnos ezen a téren is, épugy mint a vasuti összeköttetésekkel is, elvagyunk zárva a külföld elől. A nagy távolságok ma már ugyanis nem akadályai a telefonálásnak. Egy pillantás az európai és amerikai nemzetközi telefonvezetékek méreteire, meggyőzik erről az embert.

A tulhosszunak hitt berlin–budapesti vonal mindössze 970 kilométer. Ennél a most megépített berlin–milanói vezeték sokkal hosszabb és kitünően funkcionál. De még nagyobb távolságot köt össze a róma–párisi telefon, amely 1600 kilométer hosszu és már hét éve használják. A Páris–Madrid vonal is egyike a hosszabbaknak.

De mindezekhez arányitva óriásinak látszanak az amerikai vonalak.
Legközelebb megépitik az ötezer kilométeres Newyork-Sanfrancisko vezetéket, amely minden európai telefon vonalat tul fog szárnyalni. Látható, hogy számba sem jönnek immár olyan kérdések, hogy hallható-e ilyen távolságról a telefonbeszélgetés. A technika mai fejlettsége mellett a hangerősitésnek száz módja van.

Épen ebből a megoldásból indulnak ki az európai kormányok, amikor egyre-másra szaporitják a nemzetközi telefonösszeköttetések számát. A német kormány pl. alig, hogy befejezte a most megnyilt olasz–német vonal épitését, máris a megvalósuláshoz vitte közel a berlin-szentpétervári telefonvonal megteremtését.

Hasonló lépéseket tesznek Párisban, Bécsben és Londonban is, csak Budapesten nem történik semmi. Mi még a Bécs–Budapest vonalak számát sem szaporitjuk holott erre égető szükségünk volna. A budapest–konstantinápolyi vezeték is elsőrendü szükséglet volna, mert Budapest lenne az első nyugateurópai főváros, a mely összeköttetést létesitett Törökország központjával. Mérhetetlen haszna származnék ebből a magyar gazdasági életnek.

Kiválóan hasznos lenne, ha Athénnel teremtenénk összeköttetést. Az Olasz- és Oroszországgal való telefonösszeköttetésünk majdnem semmi – ami szinte tarthatatlan állapot. Nem csoda ilyen körülmények között, ha el vagyunk zárva a világtól. Nem törünk rést magunknak Európa minden része felé, ellenben Bukarest a fejünk fölött teremtett összeköttetést Bécscsel és Nyugateurópával a telefon utján. Ez az a hires magyar élhetetlenség, a melyet ideje volna immár sutba dobni és kiállani a napfényre, a vetélkedő nemzetek közé.