A régi Loyd-palota

 A munkapárt költözködik. Az épület, melyben eddig székelt a Duna partján a Dorottya-utcza, Ferencz József-tér és Eötvös-tér között fekvő eléggé impozáns palotaszerű épületet, a Pesti Kereskedelmi Társulatnak úgynevezett régi Loyd-palotáját lefogják bontani, hogy annak és a szomszédjában levő házaknak a helyén a „Generali Bistosító Társulat” egy új, nagyszerű palotát építhessen.

Ezzel a lebontással és új építkezéssel a régi Pestnek ismét egy közismert épülete tűnik el, még pedig egy olyan épülete, mely sok vonatkozásban a kapcsolatba jött Magyarország legújabbkori történetével, a mennyiben itt volt a „Deákpárt”, később a „szabadelvűpárt”, legutoljára pedig a „nemzeti munkapárt” helyisége.

Mikor a palota épült, e pártoknak még híre sem volt. Terveit Hild József készítette, kinek a régi Pest szépítésében nagy szerep jutott. Patacsich 1831-iki krónikájában Loyd-palota már a pesti látványosságok sorában szerepel és a következő komentár kíséretében van bemutatva :

A Kereskedőség háta Leopold városában a Dunaparton, melly az idevaló Építő Mester Hild Úr igazgatása alatt készült. Alapkörét ő cs. kir. Főherczegsége Országunk Nádor Ispánya (József nádor) l828-ik Eszt Junius 4-én méltoztatott letenni. Ezen épületben vagyon egy díszes palota mellyet a Nemzeti Kaszinói Társaság bir. Minthogy ezen házat holt kezek bírják, a kereskedőség tartozik minden 50. esztendő lefolyta után az Engedelembért (Laudemiumot) megfizetni.

A Nemzeti Kaszinó az első emeleti traktusnak azokat a részeit foglalta el, melyeket ma a munkapárt, régebben a szabadelvű-párt bérelt és 1830-tól kezdve 1847-ig itt tartotta összejöveteleit, tanácskozásait, hangversenyeit és híres báljait. A palota második emeletén volt a Kereskedői Kaszinó, melyet kizárólag jobbmódú pesti kereskedők látogattak. Az épület földszintjén, ott a hol most a Hüttl Tivadar-féle nagy porczellán-üzlet van, volt egy mindig túlzsúfolt kávéház.

Az volt az akkori kereskedelemnek a börzéje. Később a nagy termet és a mellette két oldalt levő szobákat báli helyiségeknek használták és adták ki. Ott tartották többek között az ötvenes években az akkor nagyon kedvelt, fényes, úgynevezett „ifjú urak báljait”, melyekben Dobsa Lajos és az örökké ifjú, de már nem nagyon ifjú Kovács László pesti ügyvéd nagy kitartással rendezték a franczia-négyeseket és a czifra kottilionokat.



Közjogi vonatkozásba ezek a helyiségek akkor jöttek először, midőn az 1861-iki rövid országgyűlés tartamára a Loyd termében tartották a Felsőház üléseit. Akkor a képviselőház a Nemzeti Múzeum dísztermében, a felsőház pedig itt ülésezett. A nagy teremben voltak a főrendek padjai, a terem két végében az emeleten pedig a közönség részére két szűk karzatot rögtönöztek azokból a helyiségekből, mely bálak alkalmával a zenészek helyei voltak. Ezeken a szűk helyeken hallgatták végig az azon idők előkelő hölgyei a főrendiház tanácskozásait.

Elkövetkezett azután az 1865-iki évi országgyűlés. Az általános választásoknál Deák Ferencz politikai irányzata nagy többségre jutott, de a politikai programmrészletek még nem voltak annyira kidomborodva, hogy a képviselőket külön programmok szerint csoportosuló pártokra osztották volna; azért az országgyűlés összejövetele alkalmával a képviselők minden külön pártszínezet nélkül egy közös klubban jöttek össze a jelenlegi Gizella-téren, azokban a helyiségekben, a hol most a Gerbeaud-féle üzlet van.

Itt élénk vitatkozások és eszmecserék folytak mindaddig, míg a képviselőház a kiegyezés módozatainak megvitatására és idevonatkozó javaslattételre az úgynevezett 65-ös bizottságot kiküldötte. Ezen bizottság tárgyalásainak folyamán csakhamar felmerültek a Deák-párt és az ellenzék programmpontjai között való ellentétek. Ezek az ellentétek oly élesek és sok tekintetben olyan egymást kizáróak voltak, hogy a két árnyalatnak egy klubban való tanácskozása lehetetlenné vált s ezért az ellenzék tagjai Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán vezetése alatt kivonultak a közös klubból és a Nádor-utczában a Tigris-vendéglő nagy termében alakítottak maguknak külön klubot.

E miatt azon ellenzék tagjait sokáig „Tigris”-eknek is nevezték. De a magára maradt Deák-pártnak is alkalmatlan volt az a Gerbeaud-féle, különben is csak üzleteknek szánt földszinti helyiség és ezért megbízták visontai Kovách László háznagyukat, hogy a párt részére szerezzen alkalmas klubhelyiséget.

A Lloyd-társaság időközben felépítette a Mária Valéria-utcza és a Dunapart között az új palotáját s oda költözött át. Így lett a Dorottya-utczai Loyd-palotából a régi Lloyd-palota és így ürültek meg azon régi palotának emeleti helyiségei. Kovách Lászlónak és általában az egész pártnak megtetszettek ezek a helyiségek. Csakhamar létrejött az alku. A Deák-párt átköltözött a Loyd-palotába és azon időtől kezdve ez az épület Magyarország politikai közéletének egyik nevezetes központjává lett. Már az 1867-ik évi koronázási ünnepélyek alkalmával a Loyd-palota üveges nagy erkélye a királyné, a mágnás- és az előkelő hölgyek részére volt fentartva.