A közgazdászok mostanában sokat vitatkoznak az aranyról.
Az egyik tábor azt állítja, hogy nemsokára aranyhiány lesz és hogy az arany már most se elegendő az óriási módon megszaporodott tranzakciók szükségletére. A másik tábor viszont azt mondja, hogy sok arany van és hogy az aranybőség az oka az árak emelkedésének, ami még fokozódni fog, ha valami orvos-szert nem találnak annak ellensulyozására.
Ezek között az ellentétes felfogások között természetesen nehéz eligazodni.
A leghelyesebb talán a statisztikákat megvizsgálni. Ezekből azt látjuk, hogy az aranytermelés tíz év óta jelentékenyen megnövekedett: az aranybányák évi hozama, mely 1904-ben 1,8 milliárd frank volt, 1913-ban 2,5 milliárdra növekedett. Ez a körülmény azoknak ad igazat, akik azt állítják, hogy aranybőség van és hogy az arany értéke csökken. Viszont az is igaz, hogy az arany értéke és a javak ára nem annyira az arany mennyiségétől, mint attól az aranytól függ, mely eme mennyiség és a tranzakciók szükséglete között fennáll. Már pedig a gazdasági élet összes jelenségei azt bizonyítják, hogy a tranzakciók nagyobb méretekben növekedtek, mint az ércpénz mennyisége.
E szerint tehát az ellentáborba menjünk és azok felfogásához csatlakozzunk, akik azt állítják, hogy aranyhiány van?
Ezt se fogjuk megtenni, mert utunkban feltartóztatnának azok az emberek, akik azt állítják, hogy az érckészlet hatása nemcsak annak mennyiségétől, hanem forgalmi gyorsaságától és a fiduciáris pénzforgalom fejlődésétől is függ. Ugyanis a kompenzációnak napról-napra való fejlődése lehetővé teszi, hogy ugyanazzal az érckészlettel folyton nagyobb számu ügylet lesz lebonyolítható.
De ha ez így van, akkor az aranykészlet fluktuációinak lehet-e nagy jelentőséget tulajdonítani, vagy pedig lehet-e mondani, hogy ezek a fluktuációk érezhető befolyást gyakorolnak a gazdasági élet általános menetére, különösen pedig az árak hullámzására?
Annyi bizonyos, hogy a nagy jegykibocsátó bankok aranykészletük erősítésére törekednek.
Csakhogy ezek a bankok nem várják be az aranynyal megrakott hajók érkezését, ha arról van szó, hogy az üzleti helyzet ujabb bankjegyek kibocsátását teszi szükségessé. És megfordítva, a jegybankok nem akkor adják a legnagyobb hitelt, ha aranykészletük a legnagyobb mértékben szaporodik. Ugy látszik tehát, hogy a jegybankok mintegy ütközőül szolgálnak az arany és a tranzakciók között és hogy jelentékeny mértékben hozzájárulnak a pénzszükséglet és a diszponibilis érckészlet közti egyensuly fentartásához.
Az igazság tehát a két tábor között van és állítani lehet, hogy az aranykészleteknek nincs az a befolyása a gazdasági élet menetére, mint ahogyan azt általában hiszik. Azt az elméletet se fogadhatjuk el, hogy az aranykészletek mennyisége irányítja az árak fluktuációját. Mihelyt árhullámzás áll be, akár fel- akár lefelé, azonnal az aranyat okozzák érte. Különösen a régi iskola közgazdászai teszik ezt. Pedig ez a teória is sántít.
Mert amidőn az árak emelkednek, vagy csökkenek, akkor ez nem azt jelenti, hogy az összes árak emelkednek vagy esnek. Hogy tehát az egyik áru ára emelkedik, vagy csökken, a másiké pedig nem, az nem lehet tisztára az aranykészlet fluktuációjának az eredménye. Az azonban valószínű, hogy az aranykészletek variációja fokozza az árak hullámzását. De hogy milyen mértékben, ez még nincs pontosan megállapítva.
