Oroszország és a monarchia

Pétervárott kormányváltozás volt: Kokovcevet, aki ugy a belső, mint a külső politikában exponáltan a békés irányt követte, betegség címén elküldték a kormány éléről és a cár legszemélyesebb hívét, a belpolitikában reakciós, külpolitikában pedig pánszláv hajlamu és erősen hármasszövetségellenes Goremikint hivta meg a miniszterelnökségre.

Egyidejüleg menesztették a pénzügyminisztert is, aki nem tudott elegendő pénzt szerezni az orosz fegyverkezésre, valamint a tengerészeti minisztert, aki az orosz dreadnought-flotta szaporítását nem szorgalmazta eléggé. A vasuti minisztert megbizták azzal, hogy dél és délnyugat felé uj statégiai vonalakat építsen, a hadügyminisztériumban pedig már elkészült a véderőreform, mely az orosz hadtestek számát Európában hárommal szaporítja, az orosz hadsereg békelétszámát pedig egy milliónál is magasabbra emeli.

Akármint cáfolják is félhivatalosan, tény az, hogy a legutóbbi bécsi marsaltanács éppen az orosz fegyverkezés hírére foglalkozott azzal a tervvel, hogy a monarchia hadtesteinek számát kettővel, esetleg hárommal növeljék.

Biztosra vehető, hogy az uj hadtestek szervezése még ez év őszén megtörténik.
Hivatalos stilusban nem is lehet meghatározni azt a rendkívül hideg és barátságtalan diplomáciai viszonyt, mely már hónapok óta Pétervár és Bécs között van.

Legnagyobb érdeklődéssel azonban az orosz külügyminiszteri székben beharangozott változást várják. Szaszonow külügyminiszter távozik állásából.

Oroszországban, ahol már a balkáni válság alatt két ellentétes párt küzdött az uralomért, Szaszonowot mindig mint a békés politika exponensét tekintették, bukása tehát egyértelmű a pánszláv és harcias irány felülkerekedésével. Az pedig, ha mint hirlik, Hartwig belgrádi orosz követet nevezték ki Szaszonow utódjává, egyenesen provokációja volna a monarchiának, mert Hartwig volt az, aki a balkáni háboru idején Szaszonow parancsa ellenére is mindent elkövetett, hogy a monarchiát háboruba sodorja. A külügyminiszter kinevezése mindig a cár legszemélyesebb ténye, hogy tehát kire esik a cár választása, az mindenesetre intő jel azoknak, akik az orosz politika mostani akcióját aggódó figyelemmel kisérik.