A debreczeni pokolgépes merénylet

A debreczeni pokolgépes merénylet borzasztó robbanása, a mely három embert megölt, egy csomót megsebesített vagy nyomorékká tett, végigdübörög az egész országon, megdöbbenés, gyászt és utálatot keltve mindenütt, a hol magyarok laknak.

A debreczeni merénylet indító oka nyilvánvaló. Ezt ugyanaz a bujtogatás és ugyanaz a dühös gyűlölet szülte, a mely már véres zavargásokat idézett föl a hajdudorogi görög-keleti magyar püspökség létesítése miatt a szatmármegyei oláh községekben. E zavargások idején a fölizgatott tömeg megverte a szerencsétlen Jaczkovics püspöki vikáriust, aki most vértanúja lett hűséges és szilárd magyar lelkének.

Bizonyos, hogy a merénylő gazok nemcsak a véletlenül megmenekedett Miklóssy püspököt, de őt is el akarták pusztítani és a tervük ebben a részében valóban sikerült.
A tetteseknek e pillanatban még csak a nyomuk van meg. A vizsgálat megállapította, hogy a gyilkos csomagot Romániából hozta két gaztettes Csernovitzba és miután az ottani postán föladták, sietve visszautaztak Romániába.

Romániában, tudjuk, a dákóromán mozgalom mellett a balkáni háború befejezése óta az orosz izgatás is lázasan dolgozik, hogy ez ország népét a monarchia és főként Magyarország ellen uszítsa. Mennyiben volt része ennek az izgatásnak a merénylet előkészítésében, annak okvetlenül ki kell derülnie.

Végre is: orgyilkosok búvóhelye és oltalmazója egy ország és egy kormány se lehet.

Legutóbb a czikkek egész sorozatában foglalkoztunk a román kérdéssel, a legújabb esemény igazolja, hogy volt rá okunk. Ezt a kérdést látjuk mi most a legsötétebb felhőnek a politika egén, mert Romániát a minden vér és koczkázat nélkül aratott balkáni siker veszedelmes lélekállapotba juttatta. Bulgáriának a hátára taposott, Szerbia és Görögország a bolgár bosszútól remegve, kéjelegbe nyalják a talpát, Oroszország nyájasan duruzsol a fülébe: csoda-e, ha megkótyagosodott és a világ urának hiszi magát.

A magyar kormány békejobbot nyújtott a hazai románságnak és nem nyújtotta üresen. Egész csomó fontos engedményt kinált. A román vezér urak azonban mindent keveseltek: Csernovitzból pedig pokolgép érkezik Debreczenbe.

Mi békét és testvériséget akarunk, de se Lengyelország, se Törökország sorsára jutni nem kivánunk és készen várjuk, a mit a sors akarata hoz reánk. De hogy megállhassunk és diadalmaskodhassunk: az, hogy túl a pártos szenvedelem minden dübörgésén, meghalljuk a kor intő, súlyos szavát, a mely így szól: Egy táborba mindenki, a ki magyar!