A főváros háztartása

Budapest székesfőváros a háborus viszonyok között zavartalanul teljesiti a reá háruló kötelességeket, sőt a jóléti tevékenység következtében ujabb terheket is vállalt magára. A főváros háztartása ehhez képest bizonyára erősen meg fogja érezni a háborut, ez azonban egyelőre számszerűen nem fog kitűnni, mert a tanács a jövő esztendei költségvetést most nem késziti el, hanem a községi háztartást a mult esztendei előirányzat keretében akarja vinni.

Ezt az indemnitást a pénzügyi bizottság már megadta és nincsen kétség benne, hogy a közgyűlés is meg fogja szavazni, ugy, hogy a normális viszonyok helyreállásáig a községi háztartás uj büdzsé nélkül a régi keretekben fog mozogni. 

Elvi szempontból nem helyeselhető, hogy a főváros gazdálkodásában egy ilyen költségvetésbeli vacuuum áll be, mert hiszen a székesfőváros háztartásának szervezetében és egész strukturájában a háboru sem idéz elő nagyobb változásokat. A háborus állapot lényegesen nem szaporitja a községi háztartás kiadásait, sem nem csökkenti a főbb bevételi források hozamát. 

És ha a magángazdaságok a háboruban is folytatni tudják rendszeres működésüket, ugy, hogy még a mérleg-készítésre és publikálásra is képesek és kötelesek lesznek, holott a részvénytársaságok üzleti tevékenységét a háboru bizonyára hátrányosabban befolyásolja, mint a községi háztartást: ugy a székesfővárostól is el lehetett volna várni, hogy anyagi konszolidáltságának, háztartása rendjének, gazdálkodása megbízhatóságának rendes időben való büdzsével adja bizonyságát.

Mi, akik hosszabb ideje figyeltük és biráltuk a főváros gazdálkodásának nem igen egészséges irányzatát, most sem tudjuk magunkat tultenni azon az érzésen, hogy a főváros ugy cselekszik az előirányzat mellőzésével, mint azok a vállalatok, amelyeknek már a háboru előtt rosszul ment a sora, de a melyekre nézve a háboru a maga moratóriumával jókor érkezett mentséget jelent. 


A fővárosnak a hadviselés anyagi gondot nem okoz.
Tőle a háborus költségek viselését senki sem várja. Az ő üzemei zavartalanul dolgoznak. A községi adóterhekre nincsen moratórium, a városi közjövedelmek befolynak. Mi indokolja tehát azt, hogy a főváros előirányzat nélkül gazdálkodjék? Az semmi esetre, hogy a jótékonysági ügyosztály munkája és kiadása a háboruban lényegesen megszaporodott. Egy másfélszáz milliós városi büdzsénél ez a szaporodás egyáltalán nem olyan tényező, amely lényegesen megzavarná a háztartás rendjét. Miért huzódozik hát a tanács az előirányzat elkészítésétől és közzétételétől? 

Előre is tiltakoznunk kell az ellen, hogy a fővárosi háztartás általunk már régen előrelátott és megjósolt, most pedig bizton bekövetkező leromlását majdan a háboru számlájára írják. Biztos volt az a háboru nélkül is és törvényszerű kényszerrel be kellett neki következnie, mint a főváros pénzügyileg helytelen és meg nem alapozott beruházási politikájának okvetlen hatásának. Ebben a felfogásunkban csak megerősít a főváros két világítási vállalatának: a gázműveknek és a villamossági műveknek dicséretes pontossággal és őszinteséggel nyilvánosságra hozott jövő évi költségvetési előirányzata.