Az erőviszonyok

Ha összevetjük a két hatalmi tömböt, szembetűnő az antant nagyobb területe és népessége, hiszen Oroszország vagy birodalmával együtt Nagy-Britannia külön-külön is felülmúlta a központi hatalmakat. A modern háború persze nem elsősorban területen és lakosságon múlik (bár ne higgyük azért, hogy ezek teljesen jelentéktelen tényezők).

Fontosabb az ipari potenciál. Nos, a viharos gyorsasággal fejlődő Németország 1914-re épp utolérte, ha meg nem is előzte Nagy-Britanniát. De vajon a Monarchia a törökökkel és a bolgárokkal együtt elérheti a francia, belga és orosz ipar együttes kapacitását? Aligha.

A világ legnagyobb hadiflottájával a britek rendelkeztek. A németek ugyan a második helyen álltak, de alig érték el az angol tengeri erő felét. Megint csak: osztrák-magyar, török és bolgár flotta együttesen egybevethető-e a franciával és orosszal? Semmiképp. Az antant tengeri fölénye nyomasztó.

A korabeli világ legerősebb szárazföldi hadserege a németeké. Nagyobb, mint akár a francia, belga és brit erők együttesen. Ám ha a két koalíció összes szárazföldi haderejét vetjük egybe, akkor már jelentős antant fölény mutatkozik. És a német hadsereg csupán nagyobb, de nem korszerűbb vagy jobban vezetett, mint a nyugati ellenfeleié.

A földrajzi fekvés mindkét félnek kínált előnyöket. Az antant mintegy bekerítette a központi hatalmakat, ami magában rejtette a blokád lehetőségét. A központi hatalmak viszont gördülékenyebben nyújthattak egymásnak segítséget, csoportosíthatták át csapataikat a frontok között.

Ami a hadseregek morális tartását, a hátországok szilárdságát, az emberi tényezőt illeti: németek, franciák és britek egyenértékűek, viszont mindkét blokknak van Achilles-sarka a nemzetiségi és szociális feszültségektől meggyengített Monarchia és Oroszország képében. Mindent egybevetve olyan érzése van az embernek, hogy a gyengébb támadta meg az erősebbet.

Miben reménykedtek hát a németek? Egyrészt: mindegyik fél hajlamos volt alábecsülni az ellenfél, és túlbecsülni a saját tömb katonai erejét. Másrészt: a jobb pillanatnyi felkészültség a németek mellett szólt. A nyugati hatalmak évekkel későbbre terveztek háborút.

Szerbia választási kampány kellős közepén, a kis Belgium és Montenegró meglepetten s készületlenül. A gyors támadás, a rövid háború adott esélyt a németeknek – legalábbis így látták, remélték. Hogy a németek egy hosszúra nyúlt háborúban is nagyon keményen helyt álltak – mutatja, hogy a XX. századi háborúban az erőfölény csak hosszabb idő alatt bontakozhat ki.