Német-cseh ellentétek az osztrák parlamentben

A delegácziók egybehivása május 6-ára megtörtént. A gépezet mozogni, müködni fog, de a szellem, mely az intézményeknek életet ad, sok kivánni valót hagy hátra. Az 1867-iki nagy államjogi mű fennállásának van egy föltétele, mely paragrafusokba nem foglalható, de mely nélkül ama nagy czélok, melyek Deák és Andrássy előtt lebegtek, vagy egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül érhetők el.

E feltétel: mindkét fél: Magyarország és Ausztria kölcsönös jóakarata, méltányossága. Ez az, a mi ellen már régóta oly sokat vétkeznek Ausztriában. Körber dr., az osztrák kormányelnök, április 12-ikén Budapestre érkezett, hogy tovább tárgyaljon a vámtarifa ügyében. Kevés reménynyel nézik a beavatottak a véget nem érő tárgyalásokat. A két kormány a politikai kényszerüség nyomása alatt majd valahogy csak megegyez egymással, de hogy a reichsrathtal el lehessen fogadtatni oly egyezséget, melyet Magyarország is elfogadhat, az jóformán lehetetlen.

A politikai szenvedélyek vad fellángolása a húsvéti szünet után csakugyan bekövetkezett a bécsi reichsrathban. Ismételt botrányok, határtalan szilaj jelenetek játszódtak le, az egyik épen akkor, midőn a német birodalom kanczellárja, Bülow gróf Bécsben időzött. Mintha az osztrák nagynémetek meg akarták volna mutatni Bülownak, mily bomlandó az osztrák birodalom. A német néppárt a cilly-i szlovén gimnázium meghagyása miatt már előbb kérlelhetetlen harczot esküdött a Körber-kormánynak. Egy Csehország éjszaki részében alapitandó ipariskola miatt újabb hajbakapás keletkezett németek és csehek között.


E kérdések részletei nem érdeklik a magyar olvasót, de igenis érdekelheti az a nyilvánvaló tény, hogy aránylag egészen csekély ügyek miatt oly zenebona kerekedik az osztrák parlamentben, mely merőben megsemmisiti a reményt, hogy ez a testület képes legyen nyugodtan és méltósággal elintézni oly kérdéseket, melyeknél nem egy ipariskoláról, vagy algimnáziumról, hanem valóban nagy és a népek életébe mélyen bevágó ellentétes érdekek kölcsönös méltányossággal való összeegyeztetéséről lesz szó.

Csehek és németek halálosan gyülölik egymást, de mind a ketten még ennél jobban gyülölik Magyarországot. Hogyan fogunk mi ezekkel oly kiegyezést kötni, mely mellett mi is megélhessünk, - a jó ég tudja? Elvakultságuk már annyira megy, hogy most már ők hirdetik a Magyarországtól való elszakadást és követelik a külön vámterületet. Ennek az az értelme, hogy nekik nem kell a velünk való közgazdasági kapcsolat, ha bennünket ki nem zsákmányolhatnak.