Falkenhayn német vezérkari főnök úgy látta, a fő frontnak tekintett nyugati hadszíntéren pillanatnyilag nincs lehetőség, az orosz fronton (az 1915. májusi-nyári sikerek után) nincs szükség nagy német támadásra. Nyugaton ekkor 2,8 millió antant katona állt szemben 1,8 millió német katonával, és ami a tendenciát – az erőarányok elmúlt hónapok alatti alakulását – illeti, az is az antant mellett szólt.

A Balkánon viszont szükség is, lehetőség is volt térnyerésre. Szükség volt azért, hogy megteremtsék végre a közvetlen vasúti kapcsolatot a központi hatalmak és török szövetségesük között. És lehetőség, mert nyugaton elegendőnek tűntek a német erők a védekezéshez, keleten pedig egyelőre nem is kellett orosz támadástól tartani. Likvidálni kell végre a szerb frontot – Szerbiával együtt!

Conrad osztrák-magyar vezérkari főnök félszívvel örült csupán a német segítségnek: ha a leendő győzelemben szerepet kapnak a németek, a hadicélok érvényesítésekor is részt kérnek majd. Mégis: a támadás délen rövidesen megindult.