Expanzív egyházak – elfelejtett tervek

Az első világháború előtt olasz és francia keresztény missziók működtek Törökországban – ami a mohamedánok esetleges keresztény hitre térítését illeti, nem sok eredménnyel. A török birodalomban élő keresztények érdekeinek védelme Oroszország, Olaszország és a Monarchia számára is ürügyet nyújtott a török belügyekbe való beavatkozásra.

A világháború alatt a francia és olasz riválisoktól való megszabadulás, valamint a török szövetséges mind teljesebb gazdasági és katonai függése Németországtól új perspektívákat nyitott az európai központi hatalmak egyházai számára.

A törökországi behatolásra német, osztrák és magyar egyházfők is dolgoztak ki terveket. „A cselekvés ideje elérkezett. Megnyílt az út kelet felé.” – nyilatkozta a magyar hercegprímás. „A német, osztrák és magyar elemnek bejárást kell biztosítani Törökországba.

Az egyházi embereket több bitalommal fogadják. Ennél fogva tanácsos, ha a misszionáriusok kezdik a térhódítást.” – tűzte ki a célt a német katolikus pártvezér. A közös külügyminiszter támogatta a magyar főpapok terveit. 1915. decemberében Münchenben, a müncheni bíboros elnökletével tartottak egyeztető értekezletet.

A tanácskozáson részt vevő kalocsai érsek szerint: „A központi hatalmak Kelet, jelesül a Szentföld felé is ki akarták terjeszteni befolyásukat, s nyilván hadicélokat szolgáló terveiket az egyház missziós tevékenységének szúnyoghálójával szerették volna leplezni.”

A „keleti misszió” kérdésében az együttműködést rivalizálás és nézeteltérések árnyékolták be. A németek az olasz és francia mellett osztrák missziókra is rátették a kezüket. Osztrákok és magyarok között abban volt vita, hogy vajon osztrák vezetés alatt álló közös, avagy külön magyar egyházi missziók legyenek-e.

„A legszebb reményekkel bocsátjuk keleti útjukra az első magyar misszionáriusokat turáni fajunk rokonaihoz … „ – nyilatkozta a magyar hercegprímás.

A keleti misszió látványos terveiből nem sok valósult meg. Németország és a Monarchia 1916-os katonai kudarcai után az egyházi körök visszavonulót fújtak. A központi hatalmak keleti misszióinak ügye e sorok írója számára azért különösen érdekes, mert (a hadicél-tervezgetésekkel együtt) jól mutatja azt a különös helyzetet, amelyben, egy világháború közepette, nem csak az ellenségek, de a szövetségesek is „harcolnak” egymással, gátlástalanul érvényesítve érdekeiket. Ezúttal a baráti Törökország – máskor és másképp egymás ellen.