Lenin és a forradalmi baloldal
Miközben a szociáldemokráciában a nemzeti („szociálsoviniszta”) és a pacifista áramlatok alkottak többséget, megszerveződött a forradalmi irányzat is. Az orosz Lenin, aki Marx örökösének tartotta magát, úgy vélte: a háború kiélezi a feszültségeket tőkés és munkás, kizsákmányoló és kizsákmányolt között.
A belső ellentmondások forradalmi válsághoz vezethetnek. A burzsoázia a háború miatt felfegyverezte a tömegeket. A katonák fordítsák hát fegyverüket saját kizsákmányolóik ellen, a világháborút alakítsák át polgárháborúvá – vélte Lenin.
Lenin úgy látta, hogy álláspontja nem fegyverletétel vagy hazaárulás, hiszen nem az ellenség győzelmét, hanem a forradalom kitörését akarja. Lenin úgy vélte, egy orosz forradalom a német munkásságot is forradalmasítja majd, így az nem az ellenség, hanem a munkásmozgalom kezére játszik.
Erről a talajról Lenin és a vele rokonszenvezők nem csupán az imperialistákat és a sovinisztákat bírálták, hanem a szociálpacifistákat is.
Oroszországban, ahol majd valóban sikerül forradalommá és polgárháborúvá alakítani a világháborút, ez utóbbi több vért követel majd, mint maga a világégés, habár ezért a „vörösök” mellett persze a „fehéreket” is felelősség illeti.
