Németország elveszíti csendes-óceáni gyarmatait

Az I. világháborúban az afrikai és csendes-óceáni harcok jelentősége összehasonlíthatatlanul kisebbnek bizonyult, mint a II. világháborúban. Németország háború előtti gyarmatbirodalma sokkal kisebb, mint a franciáké, oroszoké vagy pláne a briteké (a Brit Birodalomnak épp egytizede).

A csendes-óceán térségében ezek a kicsiny gyarmatok is hamar elvesztek. Szamoa szigetét új-zélandi katonák foglalták el. Ausztrál haderő szállta meg Német-Új-Guineát, valamint a Bismarck- és a Salamon-szigetek német kolóniáit. A japánok foglalták el az eladdig német Mariana-, a Paulu-, a Karolina- és a Marshall-szigeteket.

Jelentősebb harcokra a kínai német város, Kiaocsou birtokáért került sor. Itt 23 000 japán és 1500 brit támadó állt szemben ötezer német védővel. Az ostromlókat a hadihajók tűzereje is támogatta. Kéthavi ostrom után az erőd az antant kezébe került.

A fenti adatokat egybevetve az európai frontok milliós hadseregeivel, jól látható a tengerentúli harcok csekély mérete és jelentősége. Németországnak tulajdonképp reménye sem volt arra, hogy távoli gyarmatait megtartsa, és visszaszerzésére is csak az európai háborúban aratott győzelem kínált esélyt, hiszen a brit tengeri fölény mellett a csendes-óceáni térségben a japán jelenléttel is számolni kellett.