Német vereségek Afrikában

Afrikában négy gyarmattal rendelkeztek a németek: Togo, Kamerun, Német-Kelet-Afrika (akkor Tanganyikának, ma – a Zanzibárral egyesült területet – Tanzániának nevezik) valamint Német-Délnyugat-Afrika (ma Namíbia). A négy gyarmatból háromnak a sorsa hamar eldőlt.

A guineai-partvidéken észak-déli irányban hosszan elnyúló kis Togo, melynek stratégiai jelentőséget kölcsönzött, hogy a kor technikai színvonalán az itt épített rádió-állomáson keresztül tudott csak kapcsolatot fenntartani a gyarmattartó többi afrikai gyarmatával is, csupán kétszáz német és ezer bennszülött katonával rendelkezett. A kis gyarmatot egy hónap alatt elfoglalták a britek.

Kamerun 1914 szeptemberében (Togo eleste után) került az antant célkeresztjébe. Brit, francia és belga egységek hamar elfoglalták a partvidéket és Duala városát. Yaundé – a mai főváros – azonban egy évig védekezett. Amikor az ellenállás reménytelenné vált, Spanyol-Guineába menekültek, ahol sorsuk az internálás lett. Kamerunban nyolcezer német és 24 000 antant katona harcolt.

Namíbia ellen három irányból indult támadás. A három hadoszlop összlétszáma 55 000 fő volt. A 3500 főnyi német helyőrség Windhoek városába szorult. A város antant kézre kerülése után a németek Otavi város felé vonultak vissza, ahol megpróbálták megvetni a lábukat. A harcok itt csak 1915. júliusában értek véget, miután a német védősereg kapitulált.

Az afrikai harcok jellegzetessége nem csupán az, hogy – az európai hadszínterekhez képest – nagyon kis erők folytatták a hadműveleteket. A katonaság jelentős részét bennszülöttek tették ki. Kevesen estek el a harcokban, viszont sok áldozatot szedett a kimerültség, a trópusi betegségek. Az áldozatok nagyobb része afrikai.

Az egyetlen Német-Kelet-Afrika kivételével 1915. nyarára a németek afrikai gyarmatai elvesztek.