Az ellenséges hátország bomlasztásával az antant is próbálkozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű államalakulat. Lakosságának kevesebb, mint felét tette ki a két államalkotó nemzet, az osztrák-német és a magyar.
A horvátok és a lengyelek bizonyos autonómiával rendelkeztek. Csakhogy a horvátokat ez 1848 óta nem elégítette ki. Ők a magyaroktól teljesen független államot akartak – bár egyelőre többségük ezt a Habsburg Birodalmon belül képzelte el.
A galíciai lengyelek ugyan sokkal jobb helyzetben voltak, mint orosz- vagy németországi társaik, de minden lengyel álma az egységes és független Lengyelország volt.
A Monarchia nemzetiségi politikája tulajdonképp semmivel sem volt rosszabb, mint a kortárs angol, francia, orosz, török, német nemzetiségi politika, és határozottan jobb volt, mint az 1920. után csehszlovák, romániai vagy jugoszláv kisebbségi politika.
Mindezt azonban a Monarchia népei részben nem tudhatták, részben nem vigasztalta őket. Olyan, a több évszázados állami önállóság emlékezetével rendelkező népeket, mint a csehek, lengyelek és horvátok, talán csak egy nagyon átgondolt és empatikus nemzetiségi politika tarthatott volna meg a Monarchiában, vagy talán az sem.
A monarchiai szerbek pedig szinte megrészegedtek a szerb királyság 1912-1913-as sikereitől, s nap mint nap tapasztalhatták saját államuk velük szembeni bizalmatlanságát. Mit sem sejtő kis népek pedig – bár 1918-iginkább a „megjavított”, demokratizált és föderalizált Monarchián belül képzelték el jövőjüket, lassacskán elcsábultak egy új államszerkezet ígéretétől. Melyik ukrán, ruszin, szlovén, horvát vagy bosnyák sejthette volna, milyen lesz helyzete a XX. század új államaiban: a Szovjetunióban, Jugoszláviában?
A XIX. század utolsó harmada és a XX. század első fele a nacionalizmusok kora, s ez a többségi nemzetekre és nemzeti kisebbségeikre egyaránt igaz.
Az antanthatalmak felkarolták a Monarchia nemzetiségeinek ügyét. Igaz, 1918 előtt nem gondoltak a Monarchia felszámolására, legfeljebb meggyengítésére. A különböző kis és nagy antant államok, például szerbek és románok, szerbek és olaszok érdekeinek, hadicéljainak egyeztetése sem bizonyult egyszerű feladatnak. Mindezért az antant politikája a Monarchia kisebbségeivel szemben visszafogott volt, de a kísértést az ellenség meggyengítésére nem háríthatta el.
