Támadás a Somme-nál

A verduni „vérszivattyúval”-val és a Bruszilov-offenzívával egy időben megindított brit-francia támadás a Somme folyó térségében azt a célt szolgálta, hogy rövid távon megkönnyítse Verdun védelmét, hosszabb távon pedig elérje a németek megverését és a háború győzelmes lezárását.

Haig brit főparancsnok bízott ez áttörésben, habár munkatársai szkeptikusan viszonyultak tervéhez. Joffre francia főparancsnok inkább a német erők felmorzsolására látott esélyt. A két, bizonyos mértékig különböző szándék mögött azonban az a közös remény húzódott meg, hogy a Somme-nál kibontakozó csatában döntésre vihető a világháború.

A Somme-i csata június 24-én kezdődött és november 13-ig tartott. Mindez jól mutatja, hogy a történelem korábbi háborúihoz képest mennyire átalakult a csata fogalma. Korábban csata alatt többnyire egy, ritkábban 2-3 napig tartó összecsapást értettek, melyben két hadsereg vett részt, földrajzilag belátható, szűk területen, jobbára egy-egy falu határában.

Az első világháború csatái hetekig vagy hónapokig tartottak, nagy területen, és gyakorta több hadsereg vett bennük részt.

A támadás körülményei nem kedveztek igazán az antant csapatainak: a németek magaslatokat foglaltak el, így a támadóknak felfelé kellett rohamozniuk a jól elrejtett ellenséggel szemben. A mészkő alapkőzetben a németek egészen mély, komfortos fedezékeket építettek, két egymás mögötti vonalban. „Teljesen értelmetlen hadszíntér” – mondja Taylor brit történész.