Hadigazdaságok

A haditermelés kiszolgálására Németország mellett Franciaországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában is kényszerkartell-rendszabályokra került sor: a haditermelésben érdekelt cégeket kartell-szerű tömörülésekbe vonta az állam.

A Monarchia sajátossága az állam és a bankok összefonódása a haditermelés megszervezésére. Nagy-Britanniában a hajózás megszervezése a legfontosabb. Ugyanitt négyszázezer fővel emelkedett a hadiiparban dolgozók száma. A hátország militarizálása a békemozgalmak és sztrájkok megelőzését vagy letörését is jelentette.

A hadigazdaság hiánnyal és inflációval járt. Sokhelyütt spekulánsokat, feketézőket kerestek, vagyis az emberi gyarlóságot és mohóságot okolták, noha a bajok oka mélyebben rejlett. Az állam többet költött a háború miatt, mint amennyi az adóbevételekből befolyt, s a különbözetet a bankjegynyomda fedezte. 1916-ban rossztermés volt, s utána kemény tél. Ez volt Európa-szerte a „répa-tél”, mert a tarlórépa lett a legfőbb eledel.

A jegyrendszert Nagy-Britanniában is bevezették. A kenyérbe a búzaliszt mellé kukorica- vagy rozslisztet, vagy burgonyát kevertek, ami ma divatos, akkor inkább a hiány jelének számított. A háború végére megjelentek a fa- és papírtalpú cipők.

A legsiralmasabb helyzet Oroszországban alakult ki. Itt a létfenntartási cikkek ára 120 százalékkal, miközben a munkások bére csak 50 százalékkal emelkedett. A városokban kígyózó sorok álltak kenyérért, szénért. 1916-ban egymillió orosz sztrájkolt.