Ha Napóleon 1917 elején feltámadt volna, nem talált volna semmi olyasmit, ami meglepte volna, vagy legalábbis amit ne tudott volna megérteni: nagyjából ugyanazok az európai hatalmak, mint az ő korában, vívták nagyjából ugyanazt a fajta háborút, csak jóval nagyobb méretekben.
Fölismerte volna a cárokat, a császárokat, még a liberális politikusokat is. De ha mondjuk néhány hónappal elhalasztja a feltámadást, és az év végén tért volna vissza, zavarba ejtették volna a látottak.
Európa egyik szélén megjelent a bolsevizmus, egy teljesen új gondolkodási és kormányzati rendszer. Európa másik szélén az Egyesült Államok, egy Európától független nagyhatalom olyan mértékben kezdett befolyást gyakorolni a világ ügyeire, hogy nem sokára háttérbe szorította az összes hagyományos nagyhatalmakat együttvéve. 1917.-ben a régi értelemben vett európai történelem véget ért.
Megkezdődött a világtörténelem. Ez az év Lenin és Wilson éve volt, akik mindketten elutasították a politikai magatartás hagyományos normáit. Mindketten Utópiát hirdették, a földi paradicsomot. Ez volt a mi világunk megszületésének pillanata: a modern ember létének drámai pillanata. – írja Taylor brit történész, akinek könyvéből ezt a szellemes bevezető részt kölcsönöztük.
