Holtzendorf német admirális ígérete két pontból állt: havonta 600 000 tonna brit hajóteret süllyesztenek el, és ez megroppantja, térdre kényszeríti Nagy-Britanniát. Hogyan teljesültek ezek az ígéretek?
A korlátlan búvárhajóharc első hat hónapjában összesen 3 850 000 tonna hajóteret süllyesztettek el - ennek közel kétharmada brit, a többi szövetséges vagy semleges, de Nagy-Britanniának szállító hajó. Ekkor tehát teljesült az ígéret első fele: megvolt a havi hatszázezer tonnás süllyesztés.
1917. utolsó öt hónapjában már csak havi 400 000 tonnát süllyesztettek, s 1918 elején a süllyesztések mennyisége a védelmi rendszabályok és a búvárhajók veszteségei miatt tovább csökkent.
A süllyesztések, bár sok kárt okoztak, nem roppantották meg Nagy-Britanniát. Megszervezték a rendelkezésre álló hajótér jobb, ésszerűbb kihasználását. Nem sikerült a németeknek elrettenteniük a semleges hajózást. A brit hajóépítő ipar a veszteségek egy jelentős hányadát már 1917-ben is pótolni tudta.
1918-ban pedig már az új hajóépítés egymaga (tehát a szervezési intézkedések és a semleges kikötőkben rekedt német hajók lefoglalása nélkül is) pótolni tudta a veszteséget. Még inkább megtehette ezt a háborútól kevésbé sújtott Egyesült Államok hajóipara.
Egy sor, addig semleges ország 1917. folyamán hadat üzent Németországnak. Többségük később érdemben nem vett részt a háborúban (így latin-amerikai államok sora, köztük pl. Kuba, Panama, Brazília, Peru stb. valamint Kína és Thaiföld), de a német kereskedelmi hajókat lefoglalták. A legfontosabb természetesen az Egyesült Államok háborúba lépése.
Mint látható, a német elképzelés két eleméből az első csak egy ideig, a második pedig egyáltalán nem vált valóra. Bár eredeti célját nem érte el, a búvárhajó-harc nem volt teljesen hatástalan: késleltette az antant 1917-es támadásainak kibontakozását, és – az oroszországi szállításokban mutatkozó kieséssel – siettette Oroszország forradalmasodását, majd különbékéjét.
