Nivelle meglepetésre alapozott támadásainak kudarca után a francia politikai vezetés ismét személycserékkel próbálkozott a haderő ütőképesebbé tétele, végső soron a háború megnyerése érdekében. A haderő főparancsnoka Pétain tábornok, a vezérkari főnök Foch tábornok lett.

A hatalmas vérveszteséget és oly kevés eredményt hozó harcok demoralizálták a francia hadseregeket. 45 hadosztálynál került sor zavargásokra. A legsúlyosabb helyzet a gyarmati katonaság körében alakult ki. A Franciaországban harcoló két orosz brigád egyike is fellázadt – erre az orosz egységeket a görögországi Szalonikibe szállították át.

A forradalmi hangulatra jellemző, hogy katonatanácsok alakultak, és a Párizs elleni felvonulás (forradalmi polgárháború) lehetősége is felmerült. Pétain főparancsnok terrorral és demagógiával megakadályozta a válság elszabadulását (százötven halálos ítéletet hoztak s ebből 23-at végre is hajtottak) de a francia haderő morális tartása csak hónapok alatt, lényegében 1917 végére állt helyre.