Olaszország a fejlettebb antant nagyhatalmaknak köszönhette, hogy hadereje jelentősen megerősödött. Nehéztüzérsége négyszeresére, könnyűtüzérsége kétszeresére, a géppuskák száma tizenháromszorosára nőtt az antant szállítások nyomán. Az olaszok 16 új hadosztályt küldtek harcba, és továbbiakat kiképeztek. Ilyen előzmények után került sor a tizedik isonzói csatára és egy újabb tiroli hadműveletre.

28 olasz hadosztály indult támadásba. A csata azonban nem hozta meg a várt sikert, sőt az ellentámadás során az osztrák-magyar erők vissza is foglalták az ideiglenesen elveszett, –
amúgy is csekély – területeket. Hasonló kudarcot hozott az olaszok próbálkozása északon, Asiágó városánál. 1917. májusában és júniusában a támadó olasz hadseregek nem tudtak sikert elérni osztrák-magyar ellenségükkel szemben.

A véres harcoknak az antant számára annyi értelme és haszna mégis csak volt, hogy az osztrák-magyar erőket lekötötte, nem lehetett azok meggyengítésével erősítéseket küldeni nyugatra vagy a keleti arcvonalra.