A forradalmi helyzet, a katonai és gazdasági nehézségek, a tömeges, elemi erejű békevágy ellenére az Ideiglenes Kormány támadó hadműveletre szánta el magát. Bár a hadműveletet Bruszilov tábornok tervezte és vezette, az Kerenszkíj hadügyminiszterről a Kerenszkíj-offenzíva nevet kapta.

A keleti fronton mindösszesen 147 hadosztállyal rendelkeztek a központi hatalmak, viszont csaknem 260 hadosztállyal az oroszok. Az orosz fölény azonban, a munícióhiány és a seregek gyenge morális tartása miatt csupán látszólagos volt. Az offenzívát az orosz délnyugati fronton kezdték, ahol 1916-ban sikereket értek el. A fő csapás az osztrák-magyar hadseregek ellen irányult.

A központi hatalmak felkészülten várták az orosz támadást. Az oroszok Sztaniszlau városánál áttörték a frontot, de az offenzíva hamarosan kifulladt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje felszabadította Kelet-Galíciát és Bukovinát, de további támadásra, az orosz kudarc kiaknázására tartalékok hiányában nem maradt erejük.

A Kerenszkij-offenzíva kudarca Bruszilov bukásához vezetett. (Helyébe Kornyilov tábornok került). Ennél is súlyosabbak voltak azonban a belpolitikai következmények: az ország további forradalmi válsága.