A caporettói áttörés

 Október 24-én tüzérségi tűz zúdult az olasz állásokra. A frontot caporettónál áttörték a központi hatalmak erői. Ez volt a 12. (egyúttal az utolsó) isonzói csata. Eredetileg a központi hatalmak a Tagliamento folyóig akartak előre nyomulni.

A visszaözönlő, megvert olasz haderő azonban itt sem tudta megvetni a lábát. Közben Dél-Tirolban is támadt a 11. osztrák-magyar hadsereg, elfoglalva Asiago városát, mely korábban már kétszer is gazdát cserélt.

Az állóháború rövid időre – az 1914-es marne-i csata óta nyugaton először – mozgóháborúvá változott. Végül a megvert olaszok csak akkor álltak meg a futásban, amikor 11 brit és francia hadosztály érkezett megsegítésükre. Ekkor az antant vegyes hadereje a Piave folyónál építette ki védelmi állásait.

A caporettói áttörésnél az olasz haderő fele elpusztult. Háromszázezer olasz katona esett fogságba, ötvenezer pedig dezertált. A központi hatalmak erőinek hadizsákmánya lett az olasz tüzérség csaknem fele: lövegek, aknavetők, temérdek géppuska.

Ha Olaszország egyedül háborúzik, a súlyos vereség után valószínűleg azonnal békét kér. Csakhogy itt koalíciók harcoltak. A gyors antant segítség tompította a vereség élét, illetve a német-osztrák-magyar győzelem mértékét.

A németek nem tudták igazán kiaknázni a győzelmet, amiben szerepet játszott, hogy nem volt elgendő szállítóeszközük az ágyúk vontatására. Amint Galántai József írja, az osztrák-magyar haderőnek nem volt több tartaléka, a németek pedig már a nyuagti harcokra készültek.

Érdekes, hogy – a brit Taylor megfogalmazásában – ez a vereség tette népszerűvé a háborút Olaszországban, amit aligha lehet másképp érteni, mint úgy, hogy a veszély, a fenyegetés a fejekben védelmi háborúvá nemesítette ezt az (olasz részről is) imperialista háborút.

Cadorna olasz főparancsnok helyére Diaz lépett „aki, ha jobb tábornok nem is, de legalább másik tábornok volt.” A csata további következménye az antanthatalmak katonai együttműködésének szorosabbá tétele, a Legfelső Haditanács létrehozása volt.

Ebben szerepet játszott a britek egymás közötti intrikája is: Lloyd George brit miniszterelnök így át tudott nyúlni az eddig mindenható Haig brit főparancsnok feje felett.