Waffentreute magyarul azt jelenti: szövetségi hűség. Ez volt a fedőneve a gondosan előkészített caporettói támadásnak. Az áttörést megtévesztő műveletek sora előzte meg, így Below parancsnok a tiroli frontot kereste fel, az olasz felderítésnek szánt hamis rádióüzenet is dél-tiroli támadást sugallt. A caporettói áttörésben százezer vasúti kocsi, 83 000 vasúti munkás (zömmel hadifogoly), hetvenezer ló készítette elő a támadók felvonulását.

A csata előtt az osztrák-magyar és német hadseregekben 230 000 rohamsisakot és ugyanennyi gázálarcot osztottak ki. Kilencezer gázlövedék-vető ágyút is alkalmaztak. Az olasz veszteségekről különböző forrásaink eltérő adatokat közölnek. A halottak, sebesültek és hadifoglyok száma együttesen akár 350 000 is lehetett – a központi hatalmak vesztesége itt „csak” hetvenezer fő.

A harcok után 210 000 olasz katonát állítottak hadbíróság elé, közülük négyezret kivégeztek. Részt vett a caporettói áttörésben Erwin Rommel hadnagy – a későbbi neves német hadvezér, a majdani „sivatagi róka” is, akárcsak Ernest Hemingway, aki később itteni élményeire támaszkodva írta meg a Búcsú a fegyverektől című regényét.