Az első világháború nem „jók” és „rosszak” küzdelme. Mindkét nagyhatalmi koalíció hódító, terjeszkedő célokkal (a Monarchia esetében a Balkán fölötti befolyás helyreállításával, Szerbia letörésével és függésbe vonásával) jelentkezett.
Nem csak a nagyok: az olyan kisebb országok is, mint Románia és Szerbia, hódító célokat fogalmaztak meg, melyek messze túlmutattak a nemzetük által benépesített területek egyesítésén.
A világháború egyetlen olyan résztvevője, amelyik semmiféle területszerző hadicélt sem fogalmazott meg, a fejlett, de kicsi Belgium.
(Kérdés persze, hogy nem kell-e imperialistának tekinteni a gyarmatok megőrzésének szándékát is: hiszen nem más gyarmatainak elfoglalása, hanem maga a gyarmattartás imperialista gyakorlat – tehát a gyarmatok megvédését szorgalmazó status quo politika is. Belgium gyarmattartó hatalom volt: Belga-Kongó néven a mai Zaire birtokosa.)
Belga-Kongó elfoglalása német és brit tervekben is szerepelt, végül azonban nem került rá sor. Németországnak az ereje, Nagy-Britanniának az erkölcsi alapja hiányzott az agresszióhoz. Hogyan is foglalhatott volna el belga gyarmatokat az az Anglia, amelyik a kis Belgium függetlensége védelmezőjének pózában lépett be a háborúba?
Noha eredetileg semmiféle terjeszkedő célja nem volt, végül Belgium területe is gyarapszik majd, igaz, csak egy zsebkendőnyi darabkával: megkapja Eupen városkát és közvetlen környékét, habár nem belga (vallon vagy flamand) hanem német lakosságú területről van szó.
