Titkos békeakció Bécsből

1916. decemberi, a németekkel egyeztetett és az antant által elutasított béketerve óta a Monarchia nem adta fel a kompromisszumos béke lehetőségét. Korábban az orosz különbéke, később – de még 1917-ben – a nyugati antant hatalmakkal, Oroszország rovására kötött béke szerepelt a bécsi tervek között.

A Monarchia azt remélte, hogy ha a németek kiürítik Belgiumot, és átadják a franciáknak Elzászt és Lotaringiát, a korlátlan búvárhajóharctól meggyengült nyugati hatalmak elfogadják a békekezdeményezést.

A béketervet ingataggá tette a minden szempontból kockázatos tengeralattjáró-háború: ha nem okoz eléggé nagy kárt, nem kényszeríti békére Nagy-Britanniát és Franciaországot. Ha túl nagy kárt okoz, az USA is belép a háborúba.

A két nyugati hatalom talán rávehető a békére, és arra, hogy a béke oltárán feláldozza kelet-európai terveit. A kelet-európai hódítás reménye pedig ráveheti a németeket, hogy legyenek engedékenyek nyugaton. A borotvaélen táncoló béketerv egyik feltételezése sem bizonyult reálisnak.

A németek nem voltak hajlandóak lemondani nyugaton a megszállt belga és francia területekről, az antant pedig nem tárgyalt nyugati minimális céljainak teljesülése, de valamennyi keleti és balkáni céljának feladása árán. Az Egyesült Államok pedig, amint már láthattuk, belépett a háborúba.

Ha a Monarchia békét akart, új utakat kellett keresnie.