Villámcsapások szaporodása

Már régebben is gyakran emlegették tudósok és laikusok is egyaránt, hogy a villámcsapások száma az újabb időkben sokkal gyakoribb, mint azelőtt volt s 1867-ben Bezold müncheni tanár számokban is kimutatta, hogy harmincz év alatt folyton nagyobb és nagyobb lett azoknak az épületeknek a száma Bajorországban, melyeket villámcsapás ért.

 

Az érdekes tüneményt azonban a meteorologusok semmikép sem tudták megmagyarázni s ezért hajlandóbbak voltak az állítás igazságában kételkedni, annyival inkább, mivel kétségtelen, hogy a feljegyzések mai napság sokkal pontosabbak és gyakoribbak, mint régebben voltak.


Újabban azonban, midőn már csaknem az egész művelt világban rendesen kezelik a meteorologiai és más természettudományi megfigyeléséket, csaknem tudományos biztosággal lehet állítani, hogy a villámcsapások szaporodása – és pedig már legalább 40 év óta – csakugyan állandóan emelkedik. S ez az emelkedés szemmel láthatóan nagy.

 

Csak egy pár példát emelünk ki. Kaszner, a közép-németországi tűzbiztosító társaságok elnöke tömérdek hiteles statisztikai adat alapján mindenütt nagy emelkedést mutat ki. 1864-1876 között egy millió biztosított épület közül évente átlag 111-et ért villámcsapás, 1877-1889 között ellenben 223-at.

 

Egész Németországban a 60-as években átlag 164 biztosított épületet ért villám, 10 évvel később 258-at. A fentebb említett Bezold tanár régibb számításait kiegészítve 1897-ig, azt a meglepő eredményt találta,hogy Bajorországban az utolsó hatvanöt év alatt a villámcsapások száma hatszorta nagyobb lett. 1833-1842 között ugyanis egy millió épület közűl évenként átlag 31-et ért a villámcsapás, 1888-1897 között már 190-et. 


Mi lehet ennek a nevezetes tüneménynek az oka,azt egyáltalán nem tudjuk. Lehet, hogy a nagy iparűző városok kéményeiből felszálló gőz és füst, a vasutak és távírók sinei és sodronyai is hozzájárultak a villamosság elterjedéséhez, de kétségtelen, hogy mindezek csekélységek a légkör óriási területéhez képest, valamint más hasonló fölsorolható okok is. Önmagától pedig a légköri villamosság nem szaporodhatik.


Nevezetes jelenség, hogy a villámcsapások számának szaporodásával egyidejüleg a zivatarok is erősebbek lettek, de másrészt a villámcsapás gyújtó hatása csökkent. Ez utóbbi észlelet nem ellentmondás az előbbiekkel szemben, mivel fizikai kisérletek mutatják, hogy a legerősebb villamos ütések csak romlást okoznak s a gyulladás inkább a gyenge és lassú áramok hatása.

 

Ha tehát a zivatarok erősebbek lettek, csak az úgynevezett *hideg* villámcsapások száma szaporodott, avagy legalább is ezek száma sokkal gyorsabban növekedett, mint a gyújtó villámcsapásoké.