Ludendorff úgy tervezte, a döntő győzelmet hozó német támadásnak két fő szakasza lesz. Előbb meg kell verni a brit haderőt. Ugyanis a briteké létszámát tekintve gyengébb, emellett legyőzésükkel megakasztható a La Manche felől érkező utánpótlás. A magára maradt francia haderő aztán már összeroppantható, még mielőtt az amerikai hadak zöme megérkezne.

A német hadvezetés a britekre a jobbszárnyon akart csapást mérni, hogy azután ívben északnyugat felé kanyarodva és félig visszafordulva Ypres térségében végképp megverje. Esetleges francia segítségnyújtás esetén Amiensnél a balszárny védekezik, amíg a centrum és jobbszárny végrehajtja a stratégiai feladatot, a bekerítő hadműveletet és a britek megsemmisítését.

Habár a nyugati front egészére nézve érvényes az antant túlerő, a brit frontszakaszra a németek mintegy kétszeres erőtöbbletet összpontosítottak. Érdekesség, hogy a német támadásban öt darab német tank és ugyanennyi angoloktól zsákmányolt harckocsi is részt vett. Kezdetét vette a Michael hadművelet.