A tenger: kölcsönös kudarcok

Az első világháborúban a hadiflották jószerével passzívak voltak. Mégis, 1918. tavaszán akadt példa egy-egy, inkább meglepő, semmint nagy horderejű kísérletre. Scheer német admirális elhatározta: csapást mér egy Norvégiából Nagy-Britanniába tartó brit konvojra.

A terv irreálisan merésznek tűnt: a konvojt a brit flotta, a Grand Fleet kísérte. Az akcióból nem lett tengeri csata: a német admirális rosszul időzített, egy nappal lekéste a konvojt.

Merész akciót hajtottak végre a britek. Zeebrugge és Ostende kikötői német kézen voltak, és tengeralattjáró-támaszpontként használták őket. Keyes ellentengernagy flottája behatolt Zeebrugge kikötőjébe, ahol néhány hajó elsüllyesztésével eltorlaszolta az öböl kijáratát.

„A háború egyik legmerészebb, noha teljesen céltalan akciója” – mondja Taylor: a németek már alig használták a két kikötőt.

Eredményesebbnek bizonyult a calais-i szorosban lerakott mélyvízi aknazár. Hasonló elaknásítást kezdtek a skót és norvég partok között is. Sohasem készült el teljesen. Mire elkészült volna, véget ért a háború.