1918. májusában Nagy-Britannia havonta 1750 ágyút gyártott. A német ipar ennél többet: havonta kétezer, júniusban pedig – ez a csúcspont – 2500 darabot. Csakhogy a német hadiiparnak nem egyedül a brit, hanem az összesített antant gyártással (a brit, francia és amerikai együttes termeléssel) kellett volna állnia a versenyt, s ez mindinkább lehetetlennek bizonyult.

Ráadásul a német termelés június után már visszaesett, s teljes összeomlása fenyegetett. Az antant viszont szinte tetszőlegesen tudta fokozni termelését – nem csak az ágyúk gyártásában, de a hadiipar más területein is. A két ipari potenciál egyenlőtlensége a későbbi antant győzelem fontos elemének bizonyult. (A fenti adatokat Galántai József könyvéből kölcsönöztük.)