Miután minden harcoló német erőt a nyugati frontra összpontosítottak, a balkáni frontvonalat egyedül tartotta a bolgár hadsereg – igaz, ez az arcvonal volt jószerével a legpasszívabb a megelőző másfél-két évben. A bolgár hadseregekkel a szaloniki szerb-francia erők mellett immár görög csapatok is szemben álltak.

A bolgár hadvezetés a front nyugati szakaszán, az Ohridi-tótól nyugatra tervezett támadást indítani. Hamarosan kiderült azonban, hogy erre Bulgária már nem tud elegendő erőt összegyűjteni. Sőt, kisebb jelentőségű görög sikerekről szóltak a híradások a Vardar-völgyben.

Az első világháború sajátossága, hogy a koalíciókon belül is nagyon jelentős érdekellentétek voltak. Jó példa erre az Oroszországtól elragadott kaukázusontúli vidékek uralmáért folyó török-német rivalizálás. Emiatt mindkét fél nagyobb haderőt állomásoztatott a térségben, mint ami indokolt lett volna, miközben a törökök alig tudták feltartóztatnia palesztinai és mezopotámiai brit támadást.

(Érdekes és jellemző, hogy a győzelem és a breszt-litovszki béke után alig csökkent a keleten állomásozó német csapatok száma: a zsákmány birtokba vétele miatt elmaradt a remélt átcsoportosítás nyugatra. Nem állítható, hogy ésszerűbb magatartás más végeredményt eredményezett volna a világháborúban, de az kétségtelen, hogy a német és török mohóság siettette az összeomlást. Az antanton belül is voltak érdekellentétek, de azokat valamelyest jobban sikerült kezelni.)