A közönség mint árverő

Mikor nemcsak hivatalosan ismétlik folyton a tanácsot, hogy ki-ki takarékoskodjék a háztartásában ebben a nehéz időben, megbotránkoztató az az oktalanság, amellyel, mintha a legnagyobb jólét közt élnénk, megrohanják különösen ünnep előtt, a saison-élelmicikkeket. Ezzel maga a közönség ád okot a drágitásra, amely azután megboszulja magát mindennapi élelmezésünk nehézségeiben.

Ugy látszik, még mindig sok a helyzettel nem törődő ember, aki csak magáért él és azt hiszi, hogy a világ is érette van. A háboru tehát még mindig nem tanitotta meg józanságra az embereket. S a legrosszabb jel az, hogy éppen a kevésbé módosak nem tudnak lemondani a dőzsölésről. Mi csak emlegetni szereljük a német társadalom nagy önmegtagadását; de követni nem akarjuk.

Nem frázisokban, hanem az ilyen önmegtagadásban nyilatkozik meg az igazi komoly hazafiság.
Az élelmezés megkönnyitésének előmozditására, mint pénteken a munkapártban a miniszterelnök kijelentette, a kormány minden lehetőt megtesz, vasuti kocsit, amennyit csak lehet, rendelkezésére bocsát a közönségnek. Éppen azért a közönség is teljesitse egymás iránt való kötelességét saját érdekében.

A vidéki városok egy része már áttért a hatósági utalványok rendszerére; ez nemsokára meglesz a fővárosban is, pedig erre itt talán nem lett volna szükség, ha a közönség bele tudta volna magát találni a mértékletesség kötelességébe.