|
Megkésett császári szózat
IV. Károly császári manifesztuma Ausztria föderalizálásáról A világháború iszonyatos küzdelme meggátolta eddig a béke munkáját. A hősiesség és a hűség, valamint a nélkülözések áldozatkész elviselése dicsőségesen védelmezték a hazát a súlyos időkben. A háború súlyos áldozatainak biztosítaniok kellett a tisztességes békét, amely Isten segítségével már a küszöbön van. Most tehát haladéktalanul meg kell kezdenünk a hazaújjáépítését természetes, tehát megbízható alapon. Az osztrák népek erre irányuló kívánságait gondosan összhangzásba kell hozni egymással, azután teljesíteni.
Elhatároztam, hogy ezt a munkát népeim szabad közreműködésével azoknak az alapelveknek a szellemében végzem el, amelyeket a szövetséges uralkodók békejavaslatukban magukévá tettek.
Ausztria lengyel területeinek a független Lengyel állammal való egyesülését ez semmiképpen sem érinti. Trieszt városa és területe népének kívánságához képest különleges álláshoz jut.
De eredményesen fogja védeni a közös érdekeket is és mindenütt érvényesülni fog, ahol a közösség az egyes államoknak életszükséglete. Különösen ajánlatos lesz valamennyi erőnek az egyesítése azoknak a nagy feladatoknak a jogos, méltányos és eredményes meggondolásánál, amelyek a háború visszahatásai. Amíg ez az átalakulás törvényes úton végbemegy, a meglevő intézmények a közérdek megvédése végett változatlanul fennmaradnak. Kormányomat megbíztam, hogy haladéktalanul készítse el Ausztria újjáépítését. A népeket, amelyek önrendelkezési jogán az új birodalom felépül, felhívom, hogy nemzeti tanácsaik útján vegyenek részt a nagy munkában s hogy ezek a nemzeti tanácsok, amelyeket minden nemzet reichstagbeli képviselőiből alkot, a népek érdekeit egymással szemben és a kormánnyal való érintkezésben érvényre juttassák.
Kívánom, hogy hazánk a benne egyesült nemzetek egyesítésétől megszilárdítva, mint szabad népek szövetsége kerüljön ki a háború viharából. |