Miután a nyugati fronton sikerült a németeket megállítani, nyár végén ismét megerősítették az ázsiai brit csapatokat. Palesztinában szeptember közepén indult a brit támadás, és hamarosan Szíriában folytatódott. A törökök sorra feladni kényszerültek Haifát, Bejrútot, Ammant, Damaszkuszt.
Allenby tábornok csapatait a török (és kis számú német) hadsereg már nem tudta megállítani.
Mezopotámiában a brit előrenyomulás lassúbb. Igaz, ebben a sivatagi körülmények szerepe nagyobb, mint a török védelemé. Mégis, októberre Közép-Mezopotámia brit kézre került, s Mosul irányába nyomultak előre.
Az ázsiai vereségek mellett új helyzetet jelentett a bolgár kapituláció, ami elvben megnyitotta volna az antant Isztambul elleni támadásának lehetőségét. A törökök szerencséjére a balkáni antant haderő a Monarchia ellen vonult. Az ázsiai vereségek azonban így is olyan súlyosak voltak, hogy azok megérlelték a török békekérést.
