|
A sündisznó és a kígyóméreg
Már az ó-korban is tudták, hogy némelyik állaton nem fog a kígyóméreg. Ilyen pl. a sün és az ichneumon (Herpestes ichneumon). Hogy ez a méregmentesség az illető emlősök vérében leli okát, az iránt semmi kétség sem lehetett eddig sem.
Physalix és Bertrand franczia tanárok már több év óta tanulmányozzák a kígyók mérgét és újabban messze menő következtetésekre és reményekre jogosító eredményekre jutottak kisérleteik közben. Már megelőzőleg meggyőződtek, hogy a Herpestes ichneumon 150-200-szor annyi kígyómérget bír elviselni, mint az ugyanolyan súlyú tengeri-malacz.
Mivel eleven Herpestes-t nem birtak egykönnyen előteremteni, a könnyen megszerezhető sünnel kisérleteztek tovább. A sün immunitása nem olyan nagy ugyan, mint a Herpestes ichneumoné, mindamellett, - egyenlő testsúlyokat tételezve föl - körülbelül 35-40-szer annyi viperamérget bír bántatlanul elviselni, mint a tengeri-malacz.
Hogy egy 445 gramm súlyú sün elpusztuljon, legalább is 20 mgr. száraz viperamérget kellett beleoltani. Ámde az említett búvárok korábbi kisérletei már megmutatták, hogy ennyi méreg igen ritkán fordul elő a vipera mindkét méregzacskójában együttvéve, és ha van is, egy-egy harapás alkalmával sohasem jut a sebbe ekkora adag.
Innen van, hogy a sün bizton-bátran szembeszáll a viperával és ha a vipera meg is harapja, nem sokat törődik vele és nem is betegszik meg tőle. Mivel tehát föltehető volt, hogy a sün vére a vipera mérgének virulencziáját megsemmisíti, további próbálgatásaik arra a kérdésre irányultak, vajjon nem lehetne-e a tengeri-malaczot olyképpen méregmentessé tenni, hogy a sün véréből fecskendeznek beléje valamilyen adagot.
A véghez vitt kisérletek azonban igen meglepő eredményre vezettek: arra t. i., hogy a sün vére maga is mérges. Mert ha csak 2-3 köbczentiméter sün-vért fecskendeztek is a tengeri-malacz altestébe, elpusztult tőle. Csak akkor maradt életben, ha a beléje juttatott sün-vér 2 köbczentiméternyinél kevesebb volt; ámde ilyen csekély adag nem mutatkozott elégnek arra, hogy a tengeri-malaczot a viperaméreg ellen immunizálja.
Most tehát azt próbálták meg, vajjon lehet-e a sün-vér mérges tulajdonságát megszüntetni, de úgy, hogy a kígyóméreg ellen védő tulajdonságát azért megtartsa. Ez is sikerült, még pedig olyan módon, hogy a fibrintől megszabadított sün-vérfolyadékot negyed-óráig 58o-nyi hőmérsékletnek vetették alá.
Az ilyen hevített vérfolyadékból a tengeri malacz 8 köbczentiméternyi adagot is elbírt. És ha nyomban utána kétszer annyi viperamérget löveltek is bele, mint a mennyitől különben el szokott hullani, még sem lett semmi baja; fürge és jókedvü maradt, legfeljebb a vérének melege szállott alább (némelyik kisérlet alkalmával) egy fokkal.
A mondott módon kezelt sün-vér tehát alkalmasnak mutatkozott a viperaméreg ellen való védő oltásra, csakhogy a hatása rövid ideig tartott és pár nap mulva már megszünt. Ezek a kisérletek igen könnyen végezhetők és Physalix és Bertrand sokszor ismételték, miközben mindig pontosan ugyanazt az eredményt kapták.
Kipuhatolták azt is, hogy a tengeri-malaczba lövelt sün-vér védő hatalma először folyamatosan növekszik, 24 óra alatt eléri tetőpontját és azután megint csökken. Ez arra a reményre jogosít, hogy ilyen, vagy hasonló eljárással talán sikerül majd a veszedelmes kígyók emberölő mérge ellen is megtalálni az ellenszert. A kisérletezők az ichneumontól még többet remélnek e tekintetben, mint a mennyit a sünnel való próbálgatások eredményül adtak. |