A Ludendorffal és Hindenburggal rokonszenvező flottaparancsnokság tengeri csata kierőszakolásával akarta folytatni a háborút. Egyesek talán úgy vélték, tengeren győzhetnek a britek ellen. Mások legfeljebb a „szép bukást” érezték reálisnak.
Október 22-én parancsot kaptak a Kiel kikötőjében állomásozó hadihajók parancsnokai arra, hogy hajóik 8 napon belül álljanak készen a hadműveletre.
Az esztelen tengeri csatára azonban nem került sor. A flotta matrózai és fűtői, valamint Kiel munkásai fellázadtak. Mintegy száz letartóztatással sem sikerült megfékezni a forradalmi mozgalmat. A hadihajók bevetése lehetetlenné vált. November 3-án nagy tüntetésre került sor a kikötővárosban.
Közben a kormány és a parlament fél-reformokkal próbálta szalonképessé tenni az országot, például a császár jogkörének korlátozásával. Emellett újabb jegyzéket váltottak Wilsonnal a gyors fegyverszünet érdekében.
